Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

136 fejezet

-Milyen Párizs?-sziszegi dühösen Cortez.

-Igen, Ren! Milyen Párizs?-néz rám döbbenten Ricsi.

-Kaptam egy lehetőséget, hogy Párizsban tanuljak tovább...-hunyom le a szememet és kissé már remegek is a félelemtől... 

Féltem.

Féltem, hogy végleg elveszítem... 

-Kifele! Most!-szól  a többiekre erélyesebben.

-Cortez. Én...én...-dadogok összevissza.

-Nem gondoltad, hogy be kéne avatnod?-nem néz a szemembe... Inkább a kinti tájat bámulja... 

Ez elég rossz jel.

-Már azelőtt elfogadtam mielőtt összejöttünk és...és nem gondoltam volna, hogy...-tördelem az ujjaimat.

-Hogy újra összejövünk, mert nem hittél a szerelmünkben.-rándul meg az arca.

-Nem erről van szó!-tiltakozok hevesen.

-De Reni, pont erről...-gúnyolódik...

- Ez bonyolult.-állok meg egy pillanatra.

-Akkor kérlek avass be! Mi olyan bonyolult ezen?-vonja fel a szemöldökét.-Talán az, hogy nem tudtál annyit a fejemhez vágni, hogy "bocs, de jövőre cseszek rád, mert Párizsba megyek"? Ez lett volna olyan nehéz?

-Nem voltunk együtt.-ismétlem meg magamat.-Senkinek nem mondtam, csak Kingának!

-Látod ez a baj!-csap az asztalra idegesen, mire összerezzenek.-Hogy az eszelőssel mindent megosztasz, de velem akivel együtt vagy, velem nem... Ennyit az őszinteségről... Gratulálok Renáta!-tapsol gúnyosan és becsapja maga után az ajtót...