Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

133 fejezet

-Tényleg?-kerekednek el a szemeim.

-Dehogy...-esik le az ágyról úgy röhög.

-Akkor ki?-nézek rá érdeklődve.

-A konyhás nő.-vágja rá kapásból.

-Most komolyan! Cortez!-fonom össze a kezeimet.

-Jó!-teszi fel a kezeit, hogy feladja.-Amerikában volt egy csaj, egyetemista...-kezd bele a nosztalgiázásba.-Azt hittem, hogy majd lehet tőle tanulni és...

-Nem vagyok kíváncsi erre a sablon blablara...-állítom meg.

-Jó akkor mondom máshogy. Mondtam neki, hogy "My Name ist Bond, szo....lmizálsz e mondd?" És erre elkezdett vihogni azt jött.-von vállat.

-És ez mikor volt?

-Amikor kezdtem a Szent Johannát.-a mai napon már nem tudom, hogy hányszor döbbenek meg.

-És mi volt a baj vele?-kérdeztem megint.

-Szerette Justint és hozzá akart hasonlítani.-vág pofákat.-Nem, amúgy csak ennyi volt... 

-És miért pont ő?-érdeklődök tovább.

-Mert olyan nagy esze volt.-mutogat, én meg hozzá vágok egy párnát.

-Kösz.-morgom az orrom alatt.

-Hé! Tudod, hogy szeretlek, de...de hűséget fogadtam nem pedig vakságot.

AZT A PARASZTJÁT!!!!

-De szemét vagy!-húzódok el tőle.-De tényleg!-duzzogok.

-Naaa. Az a mondásom, hogy "ha  nappal stréber meg könyvmoly, akkor éjszaka macskákkal ugrándozol"....

-Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye?-kérdezem félve a választól.

-A fejemben jobban hangzott...-húzza el  a száját.