Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

117 fejezet

-Hol vagyok? Basszus szétmegy a fejem...-hallom meg életem legkedvesebb hangját...-Reni?!-kérdezi most már idegesen.

-Hm?-fordulok felé még csukott szemekkel... Olyan szépet álmodtam... Nem akarok felébredni...-Mit keresel a földön? És én mit keresek itt?-pattan fel idegesen, majd inkább visszaül, mert gondolom totál másnapos.

-Idejöttél éjjel és én nem engedtem, hogy hazamenj és amúgy is elaludtál.-válaszolok és nem merek a szemébe nézni.-Cortez.-szólítom meg.-Sajnálom.-suttogom.

-Nem tudom, hogy mit mondtam neked tegnap éjjel, de felejtsd el! Semmi sincs rendben! Hagyjál békén Reni! Nincs szükségem rád...-morogja és menni ki, de megállítom...

-Szeretlek.-próbálom visszatartani, de lemondóan megrázza a fejét...

-Időt adj, időt...-most már ő sem keresi a szemkontaktust...

-Körülbelül mennyit?-tördelem az ujjaimat idegesen.

-Mondjuk év végéig.-vágja rá.

-Ennyire rossz a helyzet?-szipogok.

-Megcsaltál Reni.-rázza meg a fejét.

-Én csak téged szeretlek.-megyek közelebb, de int, hogy inkább álljak meg.

-Ne nehezítsd meg kérlek. Ahányszor kimondod, hogy szeretsz annál nehezebb... Én haragszok rád. Ennyi. Reni, nem tudok többet mondani neked...-tárja szét a karját.

-Jobb hogyha megyek.-indulok el.-Ja, itt lakok.-torpanok meg.

-Megyek én, ne aggódj. Cső.-csapja be az ajtót...

-Cső.-ismétlem meg...

Huhh, hát ez az évad sokkal érzelgősebb...

És mint minden évadban megkérdezem, hogy mit gondoltok a sztoriról? Ha van egy kis időtök légyszi írjátok meg nekem :)