Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

97 fejezet

Este volt már teljesen sötét anyu azt mondta, hogy menjünk haza mi is, mert már a többiek nem voltak itt csak Cortez nagyszülei... És együtt sírtunk... Mert nem ébredt fel...Az orvosok pedig azt mondták, hogy magához kéne már térnie, de nem így van...

Most pedig itt vagyok Ricsi körtermében...

-Hé Ren, ugye tudod, hogy Cortez erős gyerek?-mosolyodik el lágyan, de csak azért, hogy engem nyugtasson, mert érzem én rajta, hogy ő is nagyon aggódik.

-Remélem.-a hangom talán el is veszett volna, ha nem közvetlen mellette ülnék. Csak különböző pontokat bámulunk, de megtöri a csendet...

-Cortez nagypapájának a kocsijába voltunk.-kezd bele sóhajtva...-Cortez nagypapája bement egy boltba és mi a kocsiban maradtunk és előre másztunk az első ülésekre, de nem léptünk le a kocsival meg semmi... Csak zenét hallgattunk és beszélgettünk... Cortez ült a vezető oldalon. És az egyik kocsi pedig jó nagy sebességgel belénk jött hátulról... Én nem is tudom miért, de be voltam kötve, talán megszokásból, hogy mindig ha anyuval megyek akkor rám parancsol, hogy kössem be magamat... De Cortez nem volt, de...de mindegy... Szóval én ezért úsztam meg egy agyrázkódással...