Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

84 fejezet

-Hölgyem jól van? Hölgyem?!-rázogatja valaki a vállamat, de nem magyarul beszél, hanem franciául...

-Tessék?-kapom fel a fejemet és kinyitom a szemeimet... De természetesen ugyanúgy franciául kérdezem.

-Elájult. Jól van?-néz rám aggódva... Most, hogy jobban körülnézek... Egy kis boltban voltam...

Mit keresek én itt? 

Felállok és a hajamba túrok... Ezt nem hiszem el... Hogyan kerülhettem ide?

-Köszönöm.-válaszolok, majd meg sem várva, hogy mit mondd, hanem inkább kirontok az ajtón és...és Párizsban találom magamat...

Ez meg hogy?

Ijedten nézek körül, mert csak a képekről ismerős minden, mégsem tudom, hogy hol vagyok és merre is kéne mennem... A telefonomat előkeresem a táskámból, majd lefagyok... Mi is lehet a kódom? Magamat ismerve szeptember nyolc... És basszus tényleg... Végignézek a híváslistámon, majd megnézem, hogy ki az a személy aki a vészhelyzet híváshoz be van állítva...

Cortez.

Összeszorul a szívem, ha rágondolok.

De mégis benyomom a hívást.

-Haló?-veszi fel.

-Szia.-köszönök.-Nem  is tudom, hogy miért hívtalak, de te amúgy Párizsban vagy?-kérdezem furán...

-Hát ez vicces...-nevet fel.-Már itt kéne lenned az Eiffel toronynál, te. Merre vagy? Már közel?-érdeklődik. Hát csak egy nagy tornyot kell keresnem. Menni fog... Elindulok arra amerre van a torony...

-Tíz perc ott vagyok.-rakom le és sietősen elindulok és miután oda értem próbálom kiszúrni Cortezt, és hozzá futok...-De jó, hogy itt...-akadok meg.-Vagy.-fejezem be elkerekedett szemekkel.-Neked mióta van borostád?-lepődök meg.

-Nem jön be? Mert akkor leborotválhatom.-válaszol zavartan, majd magához húz.-Annyira hiányoztál.-karol át hátulról.-Ugye milyen szép a naplemente?-suttogja a fülembe, csak bólintok...-Gondolkodtam Reni.-tol el magától.-Szeretlek, és készen állok arra, hogy családunk legyen.-mosolyodik el...

Na jó...

Most frankón?

Összegezzünk...

Tehát komolyan, azt álmodtam, hogy az álmomban álmodtam...

Marha jó...