Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

37 fejezet

-Arnold? Arnold? Merre vagy?! Ez nem vicces... Az erdőben nincs könyvesbolt, akkor miért szaladtál el? Köszi, hogy itt hagytál... Igazad van, csak úgy bedobsz a mély vízbe és lelépsz...-ingatom a fejemet szomorúan.-Egyáltalán miért is vagyok itt?-suttogom magamnak amikor átbújok az egyik faág alatt.-Arnold, én tényleg szerettelek, sőt te vagy a legjobb barátom, kérlek... Most miért nem beszélsz velem? Hol vagy?-nézek körbe, de sehol sem találom, így egyedül vagyok egy sötét erdőben és a lámpám is kezd lemerülni, marha jó...-Arnold!-kiáltom el magamat újból és valahonnan a hátam mögül motoszkálást hallok.

-Nem mondták még a szüleid, hogy egy ilyen fiatal és csinos lánynak nem kéne egyedül mászkálnia az erdőben, mert elviszi a csúnya és gonosz farkas?-karolja át valaki a vállamat.

-Cortez?-kerekednek ki a szemeim.-Mit keresel te itt?-lepődök meg eléggé.

-Nem tudom, fogalmam sincs.-von vállat.-Te akarod, hogy itt legyek.-jegyzi meg mellékesen.

-Hogy érted ezt?-zavarodok össze.

-A tudatod alatt még mindig azt akarod, hogy veled legyek.-vigyorog mindent tudóan és közben balra terel.

-Nem igaz, egész nyáron nem is gondoltam rád.-válaszolok mosolyogva.

-Te csak azt hiszed, én mindenkinek az agyában ott vagyok, még a tiedben is Reni.-vezet át egy ösvényen.

-Nem vagy te egy kicsit nagyképű?-vonom fel a szemöldökömet.

-De, de ez még egészséges, szóval nem tudsz belekötni.-legyint egyet és még tovább megyünk.-Én tudok az álmodról.-köszörüli meg a torkát.

-Tessék?-kérdezek vissza, mert szerintem nem jól hallottam.

-Tudod amelyikben együtt voltunk és boldogok voltunk Párizsban meg minden.-emlékeztet.

-Te arról, hogy tudsz?-sziszegem idegesen.

-Én mindent tudok.-néz a szemembe.-És azt is tudom, hogy az álmok valóra válnak.-érünk ki egy napsütötte rétre.

-Ha te vagy Hamupipőke akkor biztosan.-jegyzem meg cinikusan.

-Na akkor jól figyelj, Hamupipőke....

-Na akkor még egyszer.-javítom ki összefont karral.

-Na akkor jól figyelj, Bogaram...

-Khm, khm.

-Na akkor jól figyelj, királylány...

-Hóóóóóóóóóóóóó.-tántorodok meg.

-Na akkor jól figyelj, Elza a mély garázsból.-vonja fel a szemöldökét.

-Jó megegyeztünk.-biccentek feléje.

-Nem nem ez nem jó becenév neked. Csingiling. Ez jó lesz.-csettint egyet.-Na szóval arra akartam kilyukadni, hogy többet tudok én rólad, mint te azt hinnéd.-lép közelebb felém.

-Nem tudsz te rólam semmit.-rázom meg a fejemet.

-Hát ha nagyon hülyén is hangzik, de én figyeltem rád, de úgy látszik nem eléggé.-vakarja meg a tarkóját.

-Hát nem...

-Csókolj meg.-jelenti ki hirtelen.

-Tessék?-még levegőt is elfelejtek venni.

-Naa, egy kis francia jár nekem.-kacsint rám.

-Nem, már nem jár, mert te nem az vagy akibe én beleszerettem...