Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

3 fejezet

-Hát ennél nagyobb marhaságot még nem hallottam Renáta, de komolyan... Szedd már össze magad, mindjárt itt az év vége és nem akarom, hogy lehúzd az osztályátlagot!-húzza ki magát.-És most gyerünk órára!-húz ki a mosdóból és idegesen veszi észre, hogy már elkezdődött az óra.-Ez is csak miattad van Renáta!-suttogja nekem miközben a helyünkre megyünk.

-Na szóval, nyissátok ki a tankönyvet a 124. oldalon és kezdjétek el olvasni!-adja ki a feladatot a tanár, de engem egyszerűen nem köt le még Kardos meg is jegyzi.

-Reni, minden rendben van?-néz rám aggódva.

-Persze, csak eléggé fáj a fejem.-erőltetek magamra egy mosolyt.

-Miért nem szóltál? Kimehettél volna a mosdóba...-ingatja a fejét, majd elhagyja a termet.

Egész nap csak lézengek... Semmi nem köt le és senki... Csak egyedül Cortezre tudok gondolni aki...aki már nem az enyém... És ez amikor kimegyek meg is látszik, mert ott lóg velük Viki...

Ó, a régi szép idők...

-Hé, Ren, mit csináltok ma?-kérdezi Ricsi.

-Csak filmezünk.-próbálok tovább menni.

-És mit?-kérdezősködik tovább.

-Filmet...Nem, mindegy az neked?!-csattanok fel idegesen, mire  a többiek meglepődötten kapják felém a fejüket, még Cortez is...-Ne haragudj, én ezt nem tudom...nekem ez..ez most nem megy.-dadogok össze vissza és már indulnék el.

-A kis nyomi stréber megemelte a hangját, de már bűntudata van és megy anyucihoz sírni.-gúnyol ki direkt hangosan, hogy halljam és még folytatja, de semelyik közbe nem szól, ezért megtorpanok és megfordulok.

-A nyomi kis strébernek van neve is.-mosolygok halványan.-És tartása és igen lelkiismerete, egyesekkel szemben.-köszörülöm meg a torkomat, mire a rockerek elkezdenek húúúzni...

-Mit akarsz ezzel mondani?-ráncolja a homlokát mérgesen.

-Azt hogy viszlát Barbara.-indulok el újból.

-Viktória.-kiált utánam.

-Ugyanaz.-vonok vállat és újból elerednek a könnyeim...