Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

13 fejezet

-Sziasztok.-köszönök  a többieknek amikor kiszálltunk a kocsiból...

-Cső.-biccentenek felém.

-Gratulálok, sokáig.-szól utánam gúnyosan Cortez.

Mostanában nagyon sokszor használom rá azt a jelzőt, hogy gúnyos? Meglehet...

-Köszönjük.-fordulok meg és rámosolygok...

-Esküszöm, hogy az esküvőjükön ott leszek... Ja, mégsem, nem akarok zavarni...-ismétli meg azt a többieknek amit én szoktam mondani és a fiúk ezen természetesen nevetnek...

RAJZ... Jézusom, ma ezzel kezdek...

-Párokban fogtok dolgozni.-csapja be az ajtót Vladár és megállapodik rajtam a tekintete... Ó, ez már jól kezdődik...-Rentai becsukja a könyvét és megtisztel annyival, hogy figyel az órámon...

-Bocsánat.-rakom el a regényemet.

-Hát persze...-mosolyog, ááá ez elég hátborzongató....

-Hé Ren tudsz, ááá nem tudsz hagyjuk...-legyint Ricsi szórakozottan.

-Nem tudok.-vallom be őszintén, nem nem tudok ilyen életfás micsodát készíteni, elég nekem egy sima nyomi pálcikás fát lerajzolni, nem még egy ilyet!

Óra végén kivittük ami sikerült és valamilyen csoda miatt kettest adott!! Jaj, de örülök!

-Gratu Reni, ha így haladsz akkor lehetsz tizenegyedikes velünk.-megy el mellettem a spanyol becenevű...

Komolyan olyanok vagyunk, mint rétisas a Tajgán...