Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

135 fejezet

Vladár valami hülyeségről magyarázott, nem is tudtam ott lenni fejben, mert Cortezzel egy hete járunk!!!  Csodálatos érzés, hogy újra itt van velem. Szeretem mindennél jobban és ő is engem! A kapcsolatunk nem is lehetne erősebb, mint most. És bátran kijelenteném, kivéve az ő jelenlétében, mert újabban nagyon nagy lett a szája... Hogy imádom! Egyszerűen újra belé szerettem ebben a pár napban, mondjuk úgy háromszor, négyszer, tízszer, tizenkettő...Cortez mértékekben mérve pont annyiszor, hogy megnézze nincsen e lázam...

Amikor mellettem van  mintha eltűnne az arrogáns és tahó énje, de gondolom ezt minden második könyvben elolvashatjátok... Szóval beújítok egy kicsit...

Először is!

Azt  hiszi, hogy most már hogy ilyen bensőséges a kapcsolatunk akkor már az feljogosítja, hogy félmeztelenül salsázzon a házban... 

Nem mintha panaszkodnék, de mégis fura...

Másodszor!

Beleeszik a kajámba... Oké. Elfogadom. De amikor én veszek egy hasábot akkor viszont úgy néz rám... Teeee, halljátok... Nem azzal a bugyileolvasztó nézésével, hanem azzal a "visszaragasztom a bugyidat szigetelővel és ne is álmodozz semmiről!".... Ki tudta, hogy van ilyen nézésük is? 

....

Harmadszor!

Megkérte, hogy mossam ki az alsóit!!!Jól van értem én, hogy láttam a "kicsi ént", de...most komolyan...

Negyedszer!

Hát persze, hogy ha kettesben vagyunk akkor nem seggfej, nem tahó, nem paraszt... Hanem maga az álompasi...

Persze...

Idézem a szavait...

"Hozz egy kolát asszony, ne tétlenkedj édesem! Szedd azokat a formás csülkeidet! És ha már itt tartunk emlékszel, hogy voltam olyan romantikus, hogy vettem neked virágot? Igen a bazsalikomra gondolok. Nem akarsz nekem egy kicsi ruhában vacsit főzni? Mégis csak szeretsz..."

Semmi hozzászólás...

Ötödik!

Hát ez csak annyi, hogy még így is szeretem... 

-Örülök, hogy Rentai ennyire megtisztelt a figyelmével...-dünnyögi Vladár.-Apropó Rentai! Gratulálok Párizshoz...-mosolyog sunyin és kimegy az ajtón...