Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

130 fejezet

-Most ezt miért kellett?-néz rám idegesen...

-Most ezt miért kellett?-próbálom utánozni a hangját...

-Reni!-szól rám erélyesebben...

-Cortez!-vonom fel a szemöldökömet.

-Az agyamra mész...-masszírozza a tarkóját.

-Az jó, mert addig fogom ezt csinálni míg el nem veszel...

-Mi?-tántorodik meg.

-Vicceltem...-forgatom meg a szemeimet.

-Most mi bajod van?-pislog nagyokat.

-Szerinted mi bajom van?-nézek úgy rá, mint egy hülyére...-Egész héten levegőnek nézel... Nem is szólsz hozzám! Nem is veszel észre... Mintha...mintha az a csók semmit sem jelentett volna neked... Ezt igenis illene megbeszélni vagy valamit odaszólni, hogy fapapucs vagy valami... Egyszerűen nem hiszlek el...-most én vagyok aki a hajába túr...

-Reni.-enyhül meg a tekintete...-Mondtam, hogy nem én vagyok a neked megfelelő srác... Keress magadnak egy Neményit...

-Jó! Tudod mit? Keresek magamnak a deszkások között egy Cortezt! És vele élem le boldogan az életemet... Bár mondjuk nálad őrültebb embert nem biztos, hogy találok...-gondolok bele...

-Én meg nálad makacsabb nőszemélyt... Na cső!-ül be a kocsijába és elhajt...

CSAK ÍGY ITT HAGY!

Hát az eszem megáll... Már meg is állt, mert Cortezék felé veszem az irányt és bekopogok...

"-Nyisd ki azt a kicseszett ajtót!-kiabálok neki.

-Menj el, már megmondtam mit akarok!-hallom a hangján, hogy ideges.-Nem használom ki, hogy fel vagy dúlva!

-És ha én azt akarom, hogy kihasználd? "