Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

112 fejezet

Na elkezdett egy kicsit érdekesebb lenni a sztori... És most nyerjünk betekintést Cortez szemszögébe... :)

Cortez szemszöge:

-Ricsi, én ezt nem bírom!-túrok idegesen a hajamba.

-Nyugi haver! Ha csinál valamit Neményi akkor porolóval fogom kiverni belőle a kis Pokémonjait, mint a szőnyegből...-próbál nyugtatni...

-Tudom, de...de amikor Reni azt mondta, hogy találkoznak akkor én teljesen felhúztam magamat. Nem bírom azt a Neményit.-morgok... Mert most miért? Bárki ugyanezt csinálná a helyemben... Féltékeny vagyok, mint a picsa...

-De Ren, nem azt mondta, hogy ne merjünk utána jönni?-kérdezi értetlenül.

-De azt mondta, de én nem bízok Neményiben.-csapok a kormányra.

-Nyugi haver! Lassan itt lesz Reni és befog ülni mosolyogva, hogy "menjünk haza".... Kivéve, ha nagy Harry Styles fan, mert akkor lehet, hogy azt úgy értené, hogy "menjünk Hazza"... Ezeken a nőkön nem lehet kiigazodni...  A végén még az lesz, hogy fiatal teának hív... Mint azt a BTS tagot...-nevet fel.

-Meg akarok verni valakit!-húzom el a számat. Nagyon szerencsétlenül érzem magamat... Főleg, hogy nem is tudom, hogy  miről beszélnek...

-Figyelj, nyugi... Hallgassunk egy kicsi You & I-t? Csak, hogy jobban érezd magad... Istenem, azóta üldöznek a szürke pulcsik... Ó.-akad meg egy pillanatra és megfogja a vállamat...-Haver, menjünk szerintem! Unikornikusan euforikus állapotba kerültem, tehát éhes vagyok!-hadarja idegesen.

-Mit láttál?-ráncolom a homlokomat és elnézek a kávézó irányába... De nem kellett volna... 

-Ne!-kap utánam, de már késő... Idegesen csapom be a kocsi ajtaját...

És már egy biztos...

Hogy Neményinek a pofája találkozni fog az öklömmel...