Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

106 fejezet

-Hova viszel?-kérdezem nevetve.

-Meglepetés.-súgja a fülembe.-Lépj egyet!-utasít, de bénázok ezért felkapott és a kezében vitt tovább...

-Tegyél le, mert nehéz vagyok!-húzom el a számat.

-Én meg ki vagyok gyúrva.-von vállat.

-Nem te hülye vagy! Hova viszel még? Látni akarom!-hisztizek, mert ugye be van kötve a szemem és  már zavar, hogy nem is tudom, hogy hova visz, pedig már nagyon kíváncsi vagyok rá... És remélhetőleg nem az erdőben akar hagyni...

-Itt vagyunk.-rak le és a derekamat átfogja, hogy megtaláljam az egyensúlyomat és ne essek el... Majd leveszi a szemkötőt és meglátom, hogy egy dombnak a tetején vagyunk ahonnan belátni az egész várost.

-Komolyan idehoztál?-fordulok felé és nem lehetne a fejemről levakarni azt a vigyort...

-Igen, miattad képes vagyok a valahol nagyon mélyen elrejtett romantikus énemet is előkaparni és azt mondani neki, hogy húzzál már Reninek kell valami...-forgatja meg a szemeit.

-Tudod ez nekem nagyon sokat jelent.-suttogom meghatódottan.

-Tudom.-fordít meg és a átkarolva a fejemre teszi az övét és úgy nézzük a naplementét.-Szeretlek.-motyogja a hajamba.

-Hogy mondtad?-vigyorgok, mint egy gyerek aki megkapta a Nagy Márkját...

-Szerintem hallottad te azt.-csókol meg...

Annyira bizonytalan vagyok a kapcsolatunkban, de ezekben a pillanatokban mindent elfelejtek a külvilágot és az összes gondomat is, de legfőképpen azt, hogy mit hoz a holnap...