Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

Évfordulóóóóó

Ne bökd bele a villádat Cortez vállába! Ne bökd bele! A francba! Leülöm a büntetést és belé bököm! 

-Reni...-sóhajt egyet Cortez.-Még mindig haragszol?-kérdezi gondterhelten. 

Igen! Határozottan haragszom, nem tudom már, hogy mire, de három napja összevesztünk és hol én, hol pedig Cortez áll nyerésre, de én akkoris kitartok amellett, hogy haragszom!

-Megjöttem, Tubicáim!-libben be Zsoltiék garázsába Dr. Pósa Richárd...-Boldog karácsonyt!-ad nekem egy puszit, Cortezzel pedig kezet ráz.-Remélem ilyenetek még nincs.-ad a kezembe egy becsomagolt ajándékot, majd rám kacsint.-Képes Káma-szútra, újévi kiadás, remélem ilyenetek még nincs.-magyarázza, majd amikor meglátják az arcomat kiröhögnek és lepacsiznak egymással.

-Richárd! Elhoztad a sütit?-halljuk meg Kinga összetéveszthetetlenül idegbeteg hangját.

-A mit?-vakarja meg a fejét és repül felé egy karácsonyi manó, de ügyesen kitér előle. 

-Nyugodj már le, ló!-dob vissza neki egy zabkásás zacskót(?). 

-Majd mindjárt megmutatom, hogy ki neked a ló!-veszi kezdetét a fogócska. 

Ugye, hogy milyen érett huszonnyolc évesek vagyunk? 

-Hát el nem hiszitek, hogy milyen páciensem volt... Valami Márknak hívták és valahol ott a idézem: "át akartam szökni hozzá a Balatonon, de megtette ő helyettem és nálam maradt az éjszakára, de szerencsénk volt, mert jól volt hangszigetelve a szoba"...-meredten bámultam Ricsit. 

-Tényleg?-nyögöm ki, mert erre nem igazán tudom, hogy mit kellene reagálnom. 

-Nem, valójában a félmeztelen gombásznál nem értettem semmit, de nem akartam túl hülyének tűnni, szóval bólogattam, helyeseltem a fotóira.-von vállat, majd kipakol az asztalra egy tál baklavát.

-Rákérdezzek?-lepődök meg.

-Jobb, ha nem teszed.-int le.-Franc se gondolta volna, hogy ilyen nehéz a tinédzserekkel....-masszírozza az orrnyergét. 

-Ricsiiiii!-ugor a nyakába Virág.-Vettél nekem egy mezei pockot?-kérdezi csillogó szemekkel, úgy látszik, hogy ő már kibontotta az ajándékát.

-Emó, az egy hörcsög.-lombozza le. 

-Óóóó...-szomorodik el.-ÓÓóóó! Akkor neki lehet kis mezei pocka?-kérdez rá, én pedig fájdalmasan hunyom le a szemeimet. 

Majd én is célba veszem a karácsonyfát, hamár Virág és a rockerek meg Zsolti és Zsák is kibontotta az ajándékát, én miért várjak?

De szomorúan tapasztalom, hogy egyetlen egy ajándékon sincsen rajt a nevem. 

Mondjuk először ez elszomorított, majd inkább megrémisztett... Ó, add Istenem, hogy Cortez nehogy sztriptízeljen nekem egy tangában! Bár mondjuk... 

Nem szóltam! 

A mini hangszóróból éppen azt hallgattuk, ahogyan Mickey egér énekli a karácsonyi dalokat. Úgy látszik még mindig nem nőttünk ki a Disneyből... 

-Hol van Cortez?-kérdezem meg Andrist. 

-Szobán van Renivel!-válaszol röhögve, majd szerintem tudatosult benne, hogy én állok előtte és módosította a mondandóját.-Dik, egy Reni!-azt hiszem, hogy nem kicsit részeg... 

-Hogy beszélsz már vele, haver...-ciceg Robi és átkarolja a vállamat.-Moreeee, mondd terhes vagy? Mert észrevettük ám, hogy megnőtt az eszed.-húzogatja a szemöldökét.

-KI TERHES?!-áll le hirtelen a zene és Ricsi fordul felém, nagyon furcsán méregetve. 

-Ki terhes?-jelenik meg mögötte a drága férjem. Nem viccelek, tényleg drága. Egy rajongó lánynak jó pár milkáért el tudnám adni, valószínűleg az arab piacon is sokat érne, de azért ennyire nem vagyok otthon a témában. 

-Andris.-vágom rá kapásból. 

-Hallottad mit mondott a, dik... Kölykelni fogok.-fordul vissza vihogva a söréhez. 

Itt pedig kitört valamiféle kis veszekedés, de én inkább kimentem az udvarra, kicsit azért rosszul esett, hogy egyiken sem találtam a nevemet...

Kint ugatást hallottam az egyik kocsiból, jobban megnézve Cortez autójából. Gyorsan felrántottam az ajtót és a kezembe ugrott egy kiskutya. 

-Hát te meg?-gügyögök hozzá. 

-Másfél hónapja világra jöttem,  volt öt tesóm a mama pocakjában és téged választottalak gazdinak és a jól kinéző férjedet.-hallom meg Cortez elvékonyított hangját a hátam mögött. 

-De hülye vagy!-lököm meg nevetve.-Köszönöm!-nézek rá hálásan. 

-Boldog karácsonyt!-húz közelebb magához a derekamnál fogva.-Szeretlek.-suttogja az ajkaimra. 

-Én is szeretem őt, már most.-suttogom vissza, mire eltol magától és nem bírom ki nevetés nélkül.

-Reni, ezért még este megfizetsz!-fenyeget meg. 

-Én is szeretlek, te lüke!-karolom át fél kézzel. 

-Az jó, mert bent vár még egy kis hörcsög.-dünnyögi. 

-Hogy jött egy kutya és a hörcsög?-ráncolom a homlokomat. 

-Hogy Virágnak lehessenek kis hörcsögei, Ricsi szerint.-teszi hozzá gyorsan.

-Ricsinek annyi jól kinéző páciense van.-húzom Cortez agyát, mire felmordul. 

-Biztosan...-mormogja és közelebb húz magához, a kezemben pedig a kis kutya mocorog. 

-Akkor nem zavarna, ha...-kezdek bele, de félbeszakít. 

-Szeretlek és sajnálom.-előz meg. Huhh... Hála az égnek, pedig már majdnem én kértem bocsánatot a nem is tudom, hogy miért... 

Éppen csókolnám meg, de a fejünk mellett repül el egy mikulás (?), meg egy Rudolf (?), a következő kiáltás mellett:

-Kinyírlak, Zsolti! 

Huhh, hát nem is tudom, hogy mit mondjak, de eltelt egy év, mióta befejeztem ezt a sztorit és túlléptük a kétszázezer olvasót!!! Nagyon köszönöm nektek! Nem hittem volna, hogy ekkora siker lesz ez a sztori, őszintén akkora baromságokat írtam bele... :) De tényleg nagyon jól esik, hogy ennyi embernek tetszik amit összehordok itt. Úgyhogy köszönöm! 😊