Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

120 fejezet

Vártam... Mit is tudtam volna csinálni? Egész héten vártam, de semmi sem történt... Kata, Flóra meg a többiek, még Karcsi is próbált belém lelket önteni, de nagyon nehezen viseltem, hogy suliba kell lennem, mert szinte mindig sírni akartam... Ezen a napokon apu hozott suliba és még Virág sem ment Ricsivel... Egy szóval olyan volt, mint régen... Már el is felejtettem a sok fájdalmat amit okoztunk a másiknak és a sok vívódást, de legfőképpen azt a sok sírást...

Kinga persze jól kioktatott, Virág pedig sokat ölelgetett, mondván, hogy nem akarja, hogy én is emos legyek... Nem tudná elviselni... Mert ő se szívesen emlékszik vissza a régi énjére...

Pénteken éppen az utolsó óránkról mentünk ki amikor Cortez elkapta a kezemet és behúzott a termünkbe ahol már senki sem tartózkodott... 

Elakadt a tekintetem amikor ránéztem...

-Szia.-köszönök suttogva és a földet nézem, mert annyira izgulok és nem is merek már a szemébe nézni.

-Őszinte leszek veled Reni.-túr a hajába.-Nem tudom folytatni.-böki ki hirtelen.

-Tessék?-kerekednek el a szemeim... Nyilván ez az opció is adott volt, de mindig reménykedtem benne, hogy nem fog megtörténni....

-Táncolok veled, nem arról van szó... Csak ez nekem már nem megy... Sajnálom.-lépeget az egyik lábáról a másikra...

-Szóval ennyi?-bólint.

-Jó hétvégét.-megy ki...

És itt hagy engem az ebben az életemben már sokszor összetört szívemmel...