Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

29 fejezet

-Reniii, várj.-szól nekem oda Virág.-Gyertek ide.-int nekünk.

-Mi a baj?-lépek oda és intek Arnoldnak, hogy nyugodtan mehet.

-Szeretnék nektek elmondani valamit.-vakarja meg a fejét Ricsi.

-Mit?-néz fel Dave a telefonjából.

-Együtt vagytok?-kérdezem felvont szemöldökkel.

-Honnan tudod?-lepődnek meg.

A francba, hogy nem tudom befogni...

-Sejtettem.-nevetek fel kínosan.

Hülye álom...

-Akkor sokáig.-gratulál Cortez.

-Elmegyünk fagyizni jöttök velünk?-néznek körbe. Mindenki beleegyezik csak rám várnak...

-Izé, szólok Arnoldnak meg anyunak.-kapom elő a telefonomat, ha lehet annak nevezni...

-Persze, szólj csak Neményinek. Biztos utánad lohol mint egy kis pincsi, gratulálok Renáta.-komolyan  Renátának hívott? Cortez? Most megint miért kell bunkóznia? Miért nem tud egyszer normálisan viselkedni velem? Ennyire allergiás Arnoldra? Pedig Arnold jó ember és csak jót akar az embereknek, és pont ő beszél ilyenekről? Amikor Viki mindig itt van? És lóg és csavarog? Ez azért már sok... Már nem azért, de Cortez hülye...

-Semmi baj, nem lesz semmi.-mosolyog rám biztatóan Ricsi.

Végül is? 

Ja, elég baj történt...