Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

94 fejezet

-Virág, ne rakd le! Én is indulok!-veszem a cipőmet és a könnyeimet próbálom visszatartani...-Várj, szólok anyunak, majd hívlak.-nyomom ki és elkezdek rohanni. Csak ne legyen semmi bajuk... Jézusom, tudom hogy nem beszélünk, de...de nem akarom, hogy bármi történjen... Huhh, mély levegő... El fogok ájulni, ha nem is itt, de akkor valahol az utcán... 

-Szia kicsim, lassan megyek.-szól bele kedvesen.

-Any...nya huhh a kórházba megyek.-kapkodom a levegőt, mert éppen a dombról futok le.

-Reni, lassíts. Miért mész oda?-értetlenkedik.

-Ricsi és Cortez.-nyögöm ki hirtelen.

-Ó, akkor amint tudok én is megyek. Vigyázz magadra és írd meg hol vagy. Virág anyukája is ott van?-kérdezi.

-Ühüm.-bólogatok, de ezt nem láthatja...

-Akkor felhívom.-rakja le és én ha lehet akkor gyorsabban rohanok... A tesi tanár büszke lenne rám az biztos, de ez most nem érdekel...

-Virág.-rontok be a kórházba és meglátom őket az intenzívnél.

-Reni.-töröli le a sírása nyomait...

-Mit mondtak? Mennyire súlyos? Hol vannak?-bombázom a kérdéseimmel...

-Ricsi, ő agyrázkódást kapott és magánál van, de Cortez nincs magánál...