Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

147 fejezet

-Kicsim, én megyek. Kaja a hűtőbben.-kiáltja anya és már csak az ajtó csapódását hallom.

Pár perc múlva csengetést hallok.... Furcsállom. 

Lehet anyu hagyott itt valamit? 

Kinézek az ablakon és egy fekete kocsi parkol a házunk előtt... 

Kik lehetnek azok?

Gyorsan szólok Corteznek.

-Milyen kocsi?-kérdezi idegesen.

-Fekete és nagy....-válaszolok.

-Nagy segítség... Mindegy... Mindjárt indulok, addig ki ne menj hozzájuk! Van egy sejtésem, hogy kik azok, de ne beszélj velük amíg ott nem vagyok!-figyelmeztet és leteszi a telefont.

De amikor már négyszer csengettek akkor nagy levegőt veszek és kinyitom az ajtót.

-Végre!-morogják és engem félrelökve bejönnek... Persze... Érezzék otthon magukat...

-Térjünk a lényegre! Ne raboljuk a másik idejét!-áll elém Cortez anyja.-Amikor a fiam felhívott, hogy elvett valakit, én azt hittem elájulok... Muszáj volt idejönnünk és megnézni, hogy ki is az illető...-mér végig már már kissé undorodva.-Hát mit ne  mondjak nem vagy egy nagy szám... De az előző barátnőinél valamivel jobb, bár nem a legjobb... A fiam nem is értem, hogy miért éri be egy ilyennel...

"-Mit szeretnének?-kérdezem suttogva.

-Azt, hogy hagyd békén a fiamat, neki Amerikában van a jövője! Nem holmi pesti lánnyal aki teljesen elvette a józan eszét.-néz rám undorodva..."

-Amikor felhívott minket Ádám, hogy Párizsban akar tovább tanulni  akkor azt hittük, hogy megkomolyodik.-veszi át a szót Cortez apukája.-Bár annak nem nagyon örülök, hogy zeneművészetire megy... Ment volna jogi egyetemre vagy valami jobb szakot választ...-itt a felesége félbaszakítja.

-Bármennyire is fura, de csak a legjobbat akarom a fiamnak, tudom, hogy mesélt már rólunk, de azt tudnod kell, hogy én ő érte vagyok, nem pedig ellene. Csak nem akarom, hogy gátold, hogy tönkretedd!-vesz egy kicsit vissza a hangját.

-Nem akarok szemtelen lenni, de szerintem maguk gátolják, hogy  nem engedik kiteljesedni.-szólalok meg halkan.-Szeretem a fiúkat, jobban mint gondolnák és nem fogom sem gátolni, sem tönkretenni... Az elmúlt időkben vele voltam és ha ezt így kijelenthetem akkor jobban ismerem, mint maguk... -állom a pillantásukat.

-És te mit fogsz tanulni Párizsban?

-Bölcsész leszek...-erre csak hümmögnek....

-Reni, itt vagyok!-szalad Cortez lihegve. Tényleg sietett...-Anya, apa.-biccent feléjük kimérten...