Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

47 fejezet

Mivel becsengettek elindultunk be a terembe és én égővörös fejem miatt lehajtva azt mentem a helyemre, ahol valamilyen okból kifolyólag ott ült Cortez...

-Ez az én helyem.-motyogom elég halkan.

-Hogy mondod szöszi?-csúszik lentebb, hogy a szemembe tudjon nézni.

-Nem vagyok szőke, hívd csak így a Vikikédet és légyszi had üljek le.-most már tényleg a szemébe nézek. Ő feláll, én leülök, de ő még nem megy a helyére.

-Netalántán féltékeny vagy?-hajol közelebb.

-Rá? Na ne nevettess.-válaszolok pont azzal a mondattal amivel ő tavaly nekem, ő is emlékezett rá láttam az arcán, de nem tudott válaszolni, mert a tanár bejött...

Óra közben valaki megbökte a vállamat és előre adott nekem egy papírt.

Na vajon ki?

Persze, hogy Cortez...

Cortez: Jól áll így a hajad szöszi :)

Én:Köszi, de jól vagy?

Adom vissza a papírt.

Cortez: Hogy érted?

Én:Nem szoktunk nagyon beszélni és szinte rám sem nézel... Nem vagy lázas?

Cortez: Vicces vagy...

Én: Csak az igazat mondom...

Cortez: Szép a nyakláncod:)

Na jó ennek mi baja?

Én: Köszi, Arnoldtól kaptam, egész nyáron le sem vettem.

Fordulok óvatosan hátra és lerakom a padjára, látom hogy elolvassa és teljesen megfeszül és rácsap egyet a padra, majd káromkodik...

-Antai-Kelemen minden rendben?-néz rá a tanár és Ricsi is, majd Ricsinek odacsúsztatja a papírt... Ő is megnézi, majd kikerekednek  a szemei és hirtelen felpattan...

-Mi a jó édes ég alatt nyárson sült erdei mókus alakú sün nevű vaddisznó?