Az idő sokkal gyorsabban telt így hogy minden szabad percünkben a szobában voltunk. Arra is rájöttünk, hogy kevésbé feltűnően kell viselkednünk. Ez akkor jutott eszünkbe mikor Crabbe jött oda hozzánk és megkérdezte miért maradunk ki olyan sokáig este. Még neki is feltűnt pedig nem ő a legélesebb kés a fiókban. Kivéve persze ha Draco vagy esetleg Pansy küldte őt "kémkedni" utánnunk.
Csakhogy ha tényleg ez történt nem a legjobb embert küldték mert olyan egyszerű volt átvágni mint egy szelet tökös piskótát.
-Általában a könyvtárban tanulunk Crabbe. Néha neked se ártana. -Persze ezt próbáltam viccesen mondani. Nem volt vele bajom. Inkább azzal hogy nemtudtam kinek és miért fontos az hogy én hol vagyok.
A Mardekárosok közül szinte mindenki elutazik a karácsonykor.
Már csak egy hét karácsonyig, szóval lassan elkezdtem számba venni miket viszek el innen. Nagyjából egy bőröndre való ruha és könyv gyűlt össze. Nemtudom mire lesz szükség a nagyinál de talárra biztosan nem.
Mindenki más is készülődött és mivel feltűnő lett volna még az ünnepek előtt is gőzerővel "tanulni" a könyvtárban ezért abban egyeztünk meg Lizzel, hogy majd csak a vissza jöttünk után látogatjuk meg újra a helyet.
-Athena, jól tudom hogy a nagyszüleidnél leszel karácsonykor? - Marcus Flint kérdezte, olyan mosollyal az arcán ami azt sugallta megint húzni akarja kicsit az agyamat a viccelődésével.
-Csak a nagyanyám él. De igen. Miért?
-Csak arra gondoltam, nehogy úgy gyere vissza, hogy te leszel a következő aki nem fog kiférni egy ajtón. -Itt röhögés közben Goyle-ra nézett. Aki gúnyosan vissza nevetett egy másik asztaltól.
-Fogd be Flint, engem legalább nem fúj le a szél a seprűről.
Goyle és Crabbe legalább akkorák voltak mint Flint aki egy jó pár évvel idősebb nállunk. De Flinn csak nevetve hesegetett maga körül mintha csak ezzel jelezné hogy megértette mit akart mondani neki a másik.
Az amit mondott egy kicsit nehezen érrintett. Nem tartottam annyira viccesnek hogy a mamámtól még kövérebben jöjjek vissza.
Nem voltam sose kifejezetten kövér,de azt se lehetett rám mondani hogy sovány lennék. Persze nem mutathattam mennyire rosszul esett egy ártatlan tréfa. Főleg mert gyerekes lett volna, arról nem is beszélve hogy nem mutathatom ki a gyengémet. Még a végén valaki megjegyzi és ellenem fordítja.
Másnap reggeli közben megint jött a gyönyörű dűs tollazatú ezüst bagoly. Ugyan azokkal a cirádás dőlt betűkkel volt a szöveg a drága pergamenen.
Az állomáson foglak várni. Egyedül. Ne hozz haza talárt és könyveket sem. Ruhákból csak a legalapvetőbbeket.
Egyértelmű volt, hogy ez mit jelentett. A szüleim nem akartak látni. Hát nem ez volt életem legboldogabb napja, de ezen is túlteszem majd magam. Kár hogy ekkorát kellett csalódnom a szüleimben.
A következő napokban kipakoltam a táskámból majd meggondolva magamat vissza pakoltam mindent amit eredetileg is beletettem.
Nem értettem miért nem kell vinnem a könyveket és a ruhák java részét.
Végül az indulás előtti napon kidobáltam mindent kivéve az alsóneműket, egy pár nadrágot, bár általában szoknyát kellett hordani és persze meleg pulcsikat.
Ezekkel felpakolva indultam el Liz társaságában a vonathoz.
A vonat út csendesen telt. Nem vártam a megérkezést. Előre láttam, hogy míg másokat körbe vesz majd a család én magányosan lesni fogom a már lassan 6 éve nem látott nagyit. Remélem fel fogom ismerni. Emlékeimben halványan élt a kép egy drága asszonyról, ízléses ékszerekkel és élénk barna hajjal. Ami úgy állt a fején mintha maga Merlin tette volna oda.
Az érkezéskor megvártam, hogy a többség leszálljon. Liz is elment én pedig lassan lekászálódtam a vonatról. A gőzben alig lehetett látni mi van körülöttem. Nem mozdultam. Nem beszéltük pontosabban hol fogunk találkozni,de nem kellett sokat várnom és megjött A nő. Ha arra számítottam,hogy egy megkopott külsejű kissé husos nagymama fog várni akit a frissen sült sütemény illata leng körül hát nagyot tévedtem.
Grey nagymama inkább volt Mrs Marietta Grey. Fekete lakk magassarkú volt rajta amiben úgy lépkedett, hogy máris letagadhatott 10 évet. Kicsivel térd alá erő szoknya, fekete harisnya és kosztüm felső volt rajta. Minden fekete kivéve piros táskáját és a rúzst. Az arca élettel teli a haja pedig még mindig gesztenye barna benne aranyló szálakkal, akárcsak az enyém.
-Már azt hittem sose talállak meg. Na gyerünk ne ácsorogjunk itt még a végén valaki keresztül esik rajtunk ebben a nagy felfordulásban. Remélem nem hoztál több dolgot mint kértem.
-Csak annyit amennyit írtál. -És most nagyon örültem hogy az indulás előtt minden "felesleget" kidobáltam.
-Rendben van kedvesem. Akkor ha megkérhetlek kapaszkodj erősen a kezembe. Hopponálni fogunk a birtokra.
Felnyúltam a kezéhez és már ott se voltunk.
Úgy látszott a telekhatárom vagyunk.
-Innen sétálunk Athena. -Mondta. - menet közben pedig elkezdem elmagyarázni miért történnek veled ezek a dolgok és mi vár rád ez után.