Pillanatnyi Benyomás

496 41 1
                                    

Malfoy egy negyed órán belül elhagyhatta a gyengélkedőt. Együtt elindultunk a házunk felé és közben azon örlődtem mi baja lehetett. Várható volt a reakció amit kapott.

Az ajtó előtt már nem bírtam tovább. Felcsattantam.

-Mire volt ez jó?! -Torpantam meg.

Malfoy is megállt. Nem volt jó kedvében. Mindent megtett, hogy nyerjenek mégsem sikerült a terve. Pillanatokon múlt a játék kimenetele.

-Te ezt úgysem értheted. -Azzal kimondta a jelszót az ajtóhoz, beviharzott rajta és eltűnt a fiúk hálójába vezető ajtó mögött is.

A klubhelyiségben valósággal megrohamoztak az emberek. Nemtudták, hogy van Malfoy hiszen az arcát és a ruháját még mindig vér szennyezte.

-Jól van. Legalábbis jól lesz. Pihennie kellene, de egyébként semmi komoly baja. - Nyugtattam meg mindenkit aki hozzám jött. Mást nem mondtam. Kérdezzék csak meg Malfoy-tól.
Flint az egyik asztalnál már átöltözve ült. Amennyire láttam neki nem lesz elég ennyi információ. Szépen komótosan odaballagtam hozzá és leültem mellé. Így talán könnyebb lesz kerülni a tekintetét.

-Mennyire rossz a helyzet? -Kérdezte Flint ahogy helyet foglaltam mellette.

-Tényleg nem vészes. Az orra vérzett ennyire meg kapott néhány foltot, de Madam Pomfrey eltűntetett mindent. Csak a vér meg a kosz miatt látszik ennyire durvának. -Szedtem össze minden tőlem telhetőt.

-És te hogy vagy? -A kérdése váratlanul ért. Nem sűrűn öntöm ki a lelkem és amikor mégis akkor sem azért mert valaki kérdezte.

-Nem is tudom... Nem gondoltam volna, hogy ez lesz. Malfoy olyan bolond volt és bár meg se szólalt volna, mert most nézd meg hogy néz ki és...

-Nem Malfoyról kérdeztem. Te hogy vagy? -Szakította meg a monológomat.

A szememmel kutattam egy pont után amit nézhetek míg gondolkodom. Hogy vagyok? Mégis mit érzek legbelül?

-Mostanában olyan magányos vagyok... - Bukott ki a számon az igazság. Flint nem szólt semmit csak, nézett. Várta, hogy folytassam. -Marietta nem válaszol a leveleimre. Iwan alig tud írni valószínűleg annyi munkája van és nincs időm olyan dolgokra amiket szeretnék csinálni. Folyton honvágyam van, de bárhová megyek nem találom a megnyugvást.

A szavak csak úgy jöttek heves egymás utánban és a végén egy kicsivel könnyebb volt a teher amit cipeltem.

-Alig várom, hogy eljöjjön a december és hazamenjek. Magam akarom számonkérni Mariettát a történtekről. - És ahogy kimondtam tudtam. Ez a bajom. Hamarosan hazamegyek és akkor vagy minden kiderül vagy további hónapokat kell várnom majd.

Flint egy darabig gondolkodott a hallottakon aztán nagy nehezen csak megszólalt.

-Tudod, nagyon feltűnő, ha valami bajod van. De Liz, Adrian és én itt vagyunk. Lehet, hogy nem mindig, tűnik úgy mintha lenne időnk vagy türelmünk, de hidd el. Muszáj összetartanunk... -Barátságosan rám mosolygott aztán még hozzátette sokkal vidámabb hangon. - Malfoy miatt meg ne aggódj annyit, fiú... Mindenkinél néha bekattan valami.

Bár ezzel nem sikerült teljes mértékben megnyugtatnia, azért valamivel könnyebb lett a lelkem. Később csatlakozott hozzánk Liz és Adrian is mikor már letisztálkodtak és ők is beszálltak a csevejbe. Mint kiderült mások élete sem könnyebb mint az enyém. Liz és Adrian egész nyáron nemtudott találkozni, Flint családja pedig igazi csapásként élte meg amikor megtudták, hogy már nem lesz prefektus és ez az érzés nem könnyítette meg a feldolgozást Flintnek sem.

Fuss, ha tudszUnde poveștirile trăiesc. Descoperă acum