Levél

1.5K 87 0
                                    

Athena
Reméljük minden rendben veled. Apád egyre többet dolgozik. Üres a ház nélküled. Küldtem neked házi süteményt és egyet a kedvenc csokidból.
Ha lesz időd meséld el nekünk hogy telnek a napjaid.
Reméljük tudod hogy bárhova is kerültél mi örülni fogunk.

Ennyi állt a szüleim levelében viszont a választ nem akartam mindenki előtt megírni. Eljöttem hát a nagyobb fához a tónál. Nagyon tetszik a víz közelsége. Hátha kicsit insiprál. Elsodorja a sok rosszat amit gondolok és sejtek.
Szépen lassan elhelyezkedtem egy nagyon fának a földből kiálló göcsörtjén. Hátamat neki vetettem a törzsének és próbáltam össze szedni a gondolataimat.  Azt hiszem egész eddigi életemben nem volt még ilyen nehéz semmi. Tudom hogy csalódást fogok okozni. Azt is tudom hogy ez után ők is úgy fognak nézni rám mint a Roxfortban is. Bajkeverő, ravasz, olyan aki ha kell bármikor átver. Igazából ezzel nincs is bajom. A baj inkább az hogy mindenki elfelejti, hogy nem minden Mardekáros egyforma. Én legalábbis egészen biztos más vagyok. Sőt a legtöbbünk nem ilyen. Ott van például Liz. Szerintem egy légynek sem tudna ártani.
Addig próbálgattam a levél írást sikertelenül, hogy szinte teljesen rám sötétedett már. Vissza siettem hát a klub helyiségbe. Bedobtam a tűzbe a megkezdett majd be nem fejezett leveleimet aztán pedig elmentem lefeküdni.
Elég nyüzsgő volt az élet, de mivel Liz nem volt köztük idegenekhez pedig nem akartwm odamenni így elmentem és lefeküdtem az ágyba.
Onnan néztem az ablakon túl úszkáló lényeket. Sötét árnyékokat.

Másnap a tegnapi ruhámban keltem és nagyjából ugyan abban a pózban. A nyakan teljesen elgémberedett szóval úgy döntöttem elmegyek és fürdőzök egyet.
A mardekárban külön fürdő van. Nem állítom hogy hatalmas de mindenképp hangulatos a víz alatt fürdeni.
Mivel még korán volt leültem az asztalhoz és végre megírtam a levelet. Nincs értelme tovább húzni a dolgot.
Az első próbálkozást így is félretoltam. Az valahogy nem lett olyan jó. De a másodiknál megelégeltem és mérgesen félbehajtva a lapot eltettem egy borítékba és elindultam megkeresni a baglyokat.
Fennt a toronyból csodás kilátás nyílt a térre. Az idő már kezdett hidegedni, de még mindig az őszi meleg szél fújt a hajamba.
Mire visszamentem Liz is felkelt. És nem csak ő. Pansy az asztalnál ült, ahol pár órával korábban én is és olvasta a félbehagyott levelemet.

-Nem hinném hogy ahhoz közöd van.

-Legközelebb ne hagyd a dolgaidat mindenki szeme előtt. A végén rossz kezekbe kerül. -Ezzel a kezembe nyomta a papírt és elment én pedig galacsinba gyűrtem és ezt is a tűzbe dobtam.

-Én próbáltam elvenni tőle amikor már sejtettem hogy a tied lehet de azt mondta később ez még lehet jó valamire.-Szegény Liz látszólag tényleg mindent megtett az ügy érdekében.

-Ugyan, ez a Pansy egy dög. Jobb nem foglalkozni vele.

Ezzel mi is elindultunk reggelizni aztán pedig igyekeztünk hasznosan tölteni a napot. Feladatokat még nem kaptunk szóval az egész hétvége a miénk.
A klubhelyben ücsörögve felcsillant a szemem.

-Hé Liz! Ismered a varázsló sakkot?

-Persze. Apám még véletlenül se akarta hogy ez kimaradjon. Azt mondja "ettől leszel jó stratéga" -Idézte mély hangon az apját.

Meg kell mondjam Liz tényleg jó játékos volt.
Legalább négyszer kikaptam tőle mire sikerült egyszer elvernem. Úgy gondoltam a csúcson kell abbahagyni úgyhogy más elfoglaltságot kellett kitalálnom.

-Menjünk fedezzük fel a kastélyt.

-Attól félek hogy a harmadik emeleten fogunk kikötni. Nem akarok máris pontokat elvenni a Mardekártól. Ha idén nem nyerünk akkor megtörik a sorozat.

-Akkor keressük meg a könyvtárat. Azzak nem csinálhatunk bajt.

Ebbe Liz is beleeggyezett. A könyvtár is valami csodás volt. A legalsóbb polcoktól egészen a plafonig mindent könyvek borítottak. Volt ott minden. Sport, növénytam, könyv az aurorokról. Viszont az első könyv amit levettem az egy gyönyörű barna bőr fedésű könyv volt, rajta arany betűkkel hogy gyógyítás.
Sose gondolkodtam rajta mi lesz velem a varázsló világban ha felnövök. Ez mégiscsak távol van még. 

Visszaérve a közös szobába nevetés fogadott minket.

-Athena? - Pansy volt az és a gonosz mosolyából sejtettem hogy ebből nem fog jó kisülni.

-Mit akarsz Pansy?

Megemelve a hangját így szólt

-Azt hiszem a te szüleid nem Mardekárosak voltak igaz? -Ennél a mondatnál szándékosan Dracora nézett majd az egyik buta tekintetű nagydarab barátjára. De azok nem értették mit akar.

-Én meg azt hittem a Mardekárban össze tartanak az emberek. -Vágtam oda epésen ami leolvasztotta a mosolyt az arcáról.
Hogy mutassam, nem fogok meghunyászkodni előtte leültem egy kényelmes fotelbe és Lizzel beszélgettünk még jó sokáig. Főleg a kviddics érdekelte de örömmel hallgattam mindent amit mondott. Liz egy okos lány. És örülök hogy vele barátkozom. Úgy tűnt Draconak meg a benga barátainak is tetszett a viselkedésem mert egy hozzánk közeli asztalhoz ültek le beszélgetni.
Ezt neked Pansy.

Fuss, ha tudszDonde viven las historias. Descúbrelo ahora