Fuss, ha tudsz

Búcsú ajándék

Alig vártam, hogy újra otthon lehessek. Minden könyvet át akartam lapozni, hátha akad kép a szoborról vagy valami szöveg a történetéről.
A honvágyam egyre erősödött. Tudtam, hogy már nem sok idő és otthon leszek, de valahogy kettős érzelmeim voltak ez irányban.

Mire leszállt az este Katara már rég ott volt a kis vendégházunkban és eszegette a gyümölcsöket amit Pitty rakott ki nekem mikor hazaértünk.

Már rajta is volt a pink ruhácska egy szebb szandállal amit szintén tőlem kapott.
Valahogy ilyen rövid idő alatt nagyon megkedveltem és egyben sajnáltam is.

-Katara... -Legszívesebben megkérdeztem volna, hogy van-e mit enniük, de nem tudtam szépen megfogalmazni ezért inkább mást mondtam. -Mi holnap elmegyünk.

Lesütöttem a szemem. Valahogy azt éreztem gondoskodnom kellene róla, de nemtudtam megmagyarázni magamnak hogy mégis miért. Van anyukája és amíg nem jöttem addig is teljesen jól megvolt nélkülem.

-Máris elmész? -Dülledt ki a szeme két szőlő falat között.

Bólintottam. Érdekes kis nyári kaland volt ez a pár nap és ha ő nincs sokkal unalmasabb lett volna.

Nem szólt semmit. Letette a szőlő fürtöt az asztalra és csendben felállt majd szó nélkül elment.

Nemtudtam mire vélni. Talán haragszik amiért elmegyek? Dehát biztosan tudta, hogy eljön majd ez a nap. Ráadásul már az elején mondtam, hogy nem maradok tovább. Így is csak a bál napjára érek haza és akkor még el kell készülnöm.

Másnap reggel pakolásztam magamnak össze a holmikat amiket vissza hazaviszek.
Amúgy sem jöttem túl sok ruhával, így meg, hogy Katara kikönyörögte magának a fél ruhatáramat igazán nem sok minden maradt nekem, hogy elcsomagoljam.

Miközben behajtogattam a rövid nadrágokat meg a bő fehér ruhácskákat megakadt a szemem egy másik ruhadarabon. Ezt igazán nem vihetem el...

Nem is tudom honnan került hozzám, egyáltalán nem Marietta ízlése szerint lett megvarrva.

A ruhának testhez simuló zöld anyaga volt. Felül hosszú V kivágással és könyékig érő ujjal, alul pedig legnagyobb meglepetésemre majdnem földig érő bő nadrágban folytatódott a ruha. Ahogy megláttam rögtön Katara jutott az eszembe. Merész stílusa amint a lopott ruháimmal surran ki a szűk ablakon,mert azt hiszi már nem jövök vissza. Ahogy szó és bűntudat nélkül marad vacsorára vagy amint vadul belép a kristály barlangba és rögtön azonosul velük.

Nem tettem el a ruhát a bőröndömbe. Összehajtva kikészítettem az ágyam szélére, hogy ha még jön majd ráigazítom, vagy ha már nem jön esetleg később megtalálja. Egy darab pergamenre felírtam egy rövid szövegre, hogy használja egészséggel ezt is. A címemet is ráírtam a lapra, hogy tudjon keresni, ha esetleg szeretne.

Megreggeliztem és még egyszer felmértem a házat. Rozoga bútoraival, máló falfestékével, régi módi függönyeivel azt hittem nem fog tetszeni. A vastag rugók amik nyomták a hátamat az ágyban, az idegen zajok amik az első este megijesztettek mégis közel kerültek a szívemhez és a szobában ahol aludtam ebben a pár napban elsuttogtam egy halk ígéretet.

-Még visszajövök... -Mondtam hallkan magamnak.

-Remélem is. -Hallottam az ablakból egy ismerős hangot. Mire arra néztem Katara már próbált is bemászni az ablakon. Odaléptem és kezet nyújtottam neki.

-Tudod, van ajtónk is... -Böktem a bejárati ajtó felé. - De jó hogy jöttél.

Ahogy besegítettem a ropogós parkettára amin most is összegyűlt a homok már léptem is az ágyhoz.