Értesítő

640 47 1
                                    


Az első hét már majdnem eltelt. Csupán egyetlen óra volt amire mindannyian kíváncsian vártunk. Az után, hogy Malfoy-t görénnyé változtatta Moody nemtudtuk mire számítsunk az óráin. Lehet ő is pontosan úgy vagy még jobban gyűlöli majd az összes mardekárost, mint a többi diák vagy tanár esetleg egyik másik szülő.

Aznap egészen az óráig nem volt különösebb történés, mégis mindannyian valami rosszat sejtettünk.

Ahogy bevonultunk az órára ugyancsak meglepődtem milyen hamar berendezkedett az új professzor. A terem végében minden féle üveg és tükör, külön féle szerkezetek, pennák, papirok. Kész káosz uralkodott a tanteremben.

Liz mellé ültem le ezzel kitúrva Adriant de már nagyon untam hogy sülve főve együtt voltak nekem meg folyton Malfoy társaságát kell keresnem amivel csak a bajt kevertem magam körül. Malfoynak nem szívesen beszéltem Flintről, Flint pedig azonnal rosszkedvű lett ha szóba jött Malfoy.

Az óra kezdetét vette és Adrian is talált magának helyet a mellettünk levő padban.

-Ki tudja megmondani nekem melyik az a három főben járó átok amit senki sem használhat? -Szegezte nekünk a kérdést Moody aki máris sorszámokat írt fel a táblára. Több kéz is az égbe lendült. Ezek olyan alapvető dolgok amiket minden varázsvilágbeli jól ismert.

Moody rábólintott az egyik Hugrabugos lányra. Sötét fekete tincseit tekergetve sorolta fel mind a három átkot. Azt gondoltam volna valamelyik Mardekáros társam hamarabb megmondja ezeket, de azt hiszem semelyikünk sem vállalná magára, hogy kinézzék amiért kiejtette a száján ezeket a szavakat.

Moody máris előszedett egy aprócska pókot amit a kezében tenyér nagyságúra nagyított fel.

-A legkevésbé szörnyű az Imperio. -És ahogy kimondta a szavakat pálcájával már szórta is az átkot az állatra aki úgy pörgött-forgott a levegőben ahogy nagy valószínűséggel nem szeretett volna.

-Aztán következik a Crucio- Most is mint az előzőnél ahogy mondta a szót már használta is a varázsigét. A pók maga alá húzta a lábait és tehetetlenül szaladgált jobbra balra.

-És végül... -Nem akartam hallani, sem látni. Próbáltam a lehető legkevésbé feltűnően bedugni a fülem és valamerre máshova nézni. Liz az asztal alatt a lábát az enyémhez érintette és ahogy ránéztem láttam hogy a szemeit elönti a könny,küzd velük hogy ne buggyanjanak ki, de végül mégsem bírta bennt tartani és legördült az arcán.

-Ezeket írjátok le. -Kapott észbe Moody mi pedig a szörnyű bemutató után nem is mertünk volna ellenkezni. Elhúztam a számat...

-Azért ezt nem kellett volna... -Mondtam Liznek mikor már elég távol voltunk a tanteremtől.

Liz még mindig megbotránkozva sétált mellettem és csak nagy erőfeszítések árán tudtam kipréselni belőle néhány szót.

-Mi lesz legközelebb? -Nézett a szemembe azokkal a házborzongatóan sötét íriszeivel.

Hamarosan ez is kiderült... A következő héten újabb órára került sor. Ez az a hét amelyiknek a végén el kell kezdenem az animágiát.

Az utolsó óra volt a héten és már jó előre próbáltam rá felkészülni lelkileg, de sajna nem mindenre lehet felkészülni.

Megint Liz mellett foglaltam helyet. De nem sokáig kellett ücsörögnünk mivel ahogy megjelent Moody máris felállított minket.

-Arra gondoltam... Az egyik fő átok közül az egyik ellen lehet védekezni. -Az arcán bár nem annyira látszott hiszen a borzalmas felcsatolt szeme és a vágások eltakarták a java részét mégis mintha élvezet ült volna ki az arcára.

Fuss, ha tudszWo Geschichten leben. Entdecke jetzt