Ez a történet egy fiatal boszorkány Roxforti életéről szól aki bár arany vérű, mégis mugli nevet kapott. Ám amikor a rossz házba kerül sokan cserben hagyják ezért az arisztokrata Grey nagyihoz fordul aki fenekestül felforgatja életét. Belépést nyer...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sokat olvastam. Mivel a többiek még mindig rengeteget edzettek a következő meccsekre én pedig elég sokszor egyedül maradtam.
Én is közelebb húzódtam volna a barátaimhoz hiszen úgy éreztem veszély leselkedik rám minden sarokból és beláthatatlan kanyarból. De mivel minden barátom a kviddics csapatban volt és ráadásul velük sem lettem volna kisegítve semmilyen támadás esetén így össze szedtem a bátorságomat és egyedül mászkáltam a folyósókon.
Ha lehetett persze nagy ívben kerültem azt a helyet ahol az üzenetet hagyták, noha már rég leszedték a feliratot és Mrs Norris-t is elszállították.
Amíg mások edzettek én erőt vettem magamon és a könyvtárban kerestem segítséget, hogy én is tudjak szavak nélkül varázsolni.
A könyvek viszont nem voltak nagy segítségemre. A legtöbben ugyan az a pár pont állt. Fogd a pálcád, koncentrálj a varázs szóra és kész.
Üres termekben gyakoroltam. Az első alkalommal semmi sem történt. Kipirosodott fejjel erőlködtem, hogy legalább egy kis szikra pattanjon ki a pálcám végéből, de semmi.
Kimerítő volt. Egyszerűen nem mennt. Persze biztos voltam benne, hogy nem fog elsőre sikerülni, de azért ennél én jobb vagyok.
Megmakacsoltam magam és amikor csak lehetett gyakoroltam. Minden délután amíg mások edzettek, minden alkalommal mikor volt időm az órák és beadandók között.
Lehet a koncentrációval van baj. Olyan erősen koncentráltam ahogy csak tudtam, de semmi sem történt. A szavak a fejemben viszhangoztak de a pálcám mintha csak várná, hogy mondjak neki valamit,élettelenül süppedt a tenyerembe.
Közben ahogy telt az idő úgy közeledett a következő kviddics meccs. Mardekár és Hollóhát csapott össze. Bár ezt a meccset amúgy is mindenki nézte volna hiszen ezek meglehetősen érdekesek voltak, a mardekárosok híresek arról hogy küzdenek a céljaikért ha kell akár mocskosan is. A Hollóhátasok viszont ravaszak. Minden meccsre kimennek és figyelik az ellenfelet. Észre veszik a legapróbb gyengeséget is és arra építik fel a stratégiájukat.
Izgalmas meccs elé nézünk. Azok akiket viszont nem érdekel a kviddics most, csak azért is kijöttek mert a kastélyban egyedül maradni veszéllyesnek tűnt.
Az idő senkinek se kedvezett. A november megérkezett és hozta magával a vastag ködöt és a farkas ordító hideget. Kicsit örültem, hogy én most csak nézőként kell hogy kimenjek a pályáda, mert valószínűleg ráfagytam volna a seprűmre.
Hála Dean-nek aki kommentálta az eseményeket viszonylag követhető volt a küzdelem, de sokkal kevésbé volt érdekes így hogy alig láttam valamit.
Próbáltam kivenni Lizt, de szőke haja még jobban beleolvadt a ködbe. Ahogy erőltettem a szememet a közelben felbukkant Flint, kimarta a kvaffot egy Hollóhátas kezéből és már szállt is vele.
