Theodore

401 41 4
                                    

A legnagyobb gondom az igazán feszélyezett vacsora ideje alatt nem Pansy szúrós pillantásai voltak, sőt nem is Blaise aki nem fért el normálisan tőlünk és nyilván őt is hibáztatták amiatt,mert újra ott voltam, nem is Malfoy akiről ilyen közelségben megállapíthattam,hogy a bőrébe valamiért enyhe szürkés árnyalatok vegyültek, ami azt jelezte beteg. Ezek mind elenyészően pici problémák voltak Lizhez képest.

A barátnőm a hosszú asztal egy távolabbi pontjából szúrósan méregetett és én alig vártam,hogy elmondjam neki, ez az egész nem az aminek nagyon is látszik.

Theodore nem vette le a kezét rólam, még csak nem is szégyenlősködött. Boldog mosollyal az arcán fogyasztotta el lassan a vacsorát és közben néha a tanári asztal felé fordult, lazán bedobott néhány témát amik viszont felkeltették az érdeklődésemet.

-Hát nem furcsa ez a mai eset? -Villogott a szeme a jelen lévők közt, de senki sem szólt hozzá. -Mármint...hogy került ide egy elátkozott nyaklánc?

Goyle mintha fészkelődött volna a székében de nem tett megjegyzést. Kínos. Semmi mással nem lehetett volna jellemezni a helyzetet. Ha nem lett volna elég ciki ez az egész köztünk,még a Nagy Teremben lévő diákok is kíváncsian figyelték mi fog történni.

Nem bírtam tovább.

-Ne haragudj Theodore ,de azt hiszem mennem kell, még van egy pár dolgom... -Álltam fel mellőle.

-Kár, akkor jó éjt kedvesem. -Simította meg a karom és reméltem ez elég lesz neki. Ha csókot követelt volna azt biztos nem bírtam volna ki.

Alig vártam hogy kiérjek a Nagy Teremből. Valakivel azonnal beszélnem kellett,de Lizhez nem mehettem vissza. A szobámban levelet írtam Flintnek és elmagyaráztam benne micsoda kalamajkába keveredtem bele pillanatok leforgása alatt.

Másnap azt hittem könnyebb lesz,de mekkorát tévedtem!
Theodore pontosan tudta mikor merre járok,hogy döntök,kikkel találkozok és mindig ott termett a megfelelő pillanatokban mellettem.

Fogalmam sincs hogyan ért oda a saját óráira időben,hiszen a szünetekben rendszeresen felbukkant és egy pár nap alatt rá is jöttem,hogy ez csakis két dolgot jelenthet. Vagy Lumpsluck jár a közelben vagy pedig Malfoy.

Theodore azt mondta ha egy héten belül nem szervez velem kettesben találkát kiléphetek a dologból és az egyesség megdőlni látszott. Malfoy-t hidegen hagyta mi történik körülöttem.

Az egyik szünetben újra a rúnafejtésre igyekeztem mikor egy oldalsó folyosóból megjelent Theodore. Eleinte a frászt hozta rám ezekkel a hirtelen felbukkanásokkal,de már meg sem lepődtem rajta.

-A következő szintre kellene lépnünk a kapcsolatunkban. -Jegyezte meg köszönés nélkül.

-Nem igazán tudom mire gondolsz.. -Hárítottam el miközben újabb folyosóra fordultunk. Lassan kezdtem kifogyni a szuszból annyira siettem a terem felé hogy ott lerázzam magamról Theodore-t.

-Tudod mire gondolok. Így nem hihető. Olyan...nem valóságos. -Ízlelgette a szavakat.

-Hát nekem nagyon is az...

Egyre közelebb értünk a terem ajtajához ahol alig vártam,hogy egy nem túl könnyes búcsú után magam mögött hagyjam Theodore-t. Ha minden úgy megy ahogy eddig akkor ennek a kis játéknak hamarosan vége. Egyetlen este maradt a hétből hogy Malfoy találkát szervezzen velem és mivel már délután volt az idő vészesen közeledett a végéhez. A cél már itt volt előttem, a nyitott ajtón keresztül már láttam néhány diák társamat akik a papírjaikat rendezgették és gondtalanul csevegtek egymással. Theodore azonban nem hagyta csak úgy kisiklani a kezei közül a dolgokat.

Fuss, ha tudszWhere stories live. Discover now