Fuss, ha tudsz

A madár dala

Malfoy hamar felépült és a hiánya alig tűnt fel valakinek. Potter nem kapott büntetést. Nyilván ez az apró ballépése nem derült fényre nehogy beárnyékolják a hírnevét. Idővel lassan kezdett nyilvánvaló lenni hogy Theodore már nincs velem és Malfoy is hanyagolta Pansy-t, de a megbeszéltek szerint egymásról csak akkor vettünk tudomást amikor senki sem látott minket. Nem mondta el miben ügyködik vagy hogy kinek van köze ehhez, de jobbnak láttam nem firtatni. Azt mondta rossz dolgokat kell véghez vinnie és én bár féltem,nem az aggasztott mi az a rémes tett hanem ,hogy ne sérüljön meg közben. Innen is sejtettem,hogy jól döntöttem.

Valahol mélyen tudtam hogy hálásnak kellene lennem Theodore-nak és néha még éreztem is némi hála szerűséget is,de nem éreztem azt ,hogy valóban igaza lett és jól jártam. Persze a dolgok valamelyest rendeződtek köztünk Malfoy-al, de semmi sem volt a régi és valamit még mindig nem osztott meg velem teljesen. Ez lenne az a nagy jó amit úgy vártam? Érdekes...

Theodore teljesen eltávolodott tőlem egy-egy integetésnél többre nem futotta tőle. De ahogy ő elhidegült az idő egyre inkább tavasziasba váltott és a sok tanulni való, Lizék és persze a Malfoy-al folytatott titkos találkák teljesen kárpótoltak ezért. Bár a hangulat mintha javult volna és őszintén láttam újra reményt egy jobb életre Malfoy egyre feszültebb lett. A karikák egyre jobban elmélyültek a szemei alatt és a tartása napról napra feszesebb lett. Néha csak úgy átölelt, szorosan magához vont, állát a fejemre téve tartott magánál és nem eresztett el jó sokáig. Ilyenkor mikor végül eleresztett nem szívesen nézett a szemembe és valami furcsán rossz érzésem támadt. 

Hasonló hosszas ölelkezésen voltunk túl akkor is , a szükség szobájában. Ez azon ritka helyek egyike volt ahol sem más emberek sem pedig festmények nem leshettek meg minket,hogy tovább adják bárkinek a hírt ,hogy igenis szeretjük egymást. Fontosak vagyunk egymásnak és ez...ez a legrosszabb amit tehettünk ebben az időben. Ha igaz amit láttam, márpedig mi más lenne akkor jobb nem kötődni senkihez mert az azonnal a gyenge pontoddá válik. És fel is fogják használni ellened.

-Ha bármi szokatlant hallasz, vagy látsz... ne gyere ki a házból... érted? -Suttogta mély hangján Malfoy. A kezeim egészen fagyosak voltak pedig az idő már inkább volt meleg.

-Rendben. -Egyeztem bele. Már milliószor lezongoráztuk ezt. Bent kell maradnom és punktum. Bárki megy ki vagy be én ott maradok. Ennyi.

Napokkal később egyre közelebb érve a tanév végéhez újabb titkos találkát szerveztünk Malfoy-al. Ezúttal a csillagvizsgáló tetejére. Fogalmam sem volt mit szeretne ,de már előre sejtettem,hogy a hangulat legalább olyan komor lesz mint már az előtt is. Lassan baktattam fel hátha még nincs ott és feleslegesen korán jöttem el. Odafent azonban a lágy tavaszi szelő már felborzolta Malfoy haját aki a korláthoz szorosan tapadva kémlelte a békés tájat.

-Itt vagyok... -Jeleztem neki nehogy megijedjen tőlem. Mostanság nem volt tanácsos váratlanul megérinteni vagy  a háta mögül meglepve előbukkanni. Szinte kivétel nélkül nála volt a pálcája és nem fél bárkire rászegezni azt. Aki tudott a Potterrel való összetűzésről azt hihette miatta van ilyen félelemben Malfoy, de a valódi ok ennél sokkal rémesebb volt...

Malfoy rám sem nézve közelebb intett magához jelezve hogy tudomást vett rólam. Amennyire őt lekötötte a táj engem legalább annyira kötött le ő.

-Miről szerettél volna beszélni? -Faggattam miután percek teltek el némán felettünk.

Malfoy nagy levegőt vett.

-Talán tényleg jobb lenne,ha inkább hagynánk ezt... te nem ezt érdemled. -Olyan volt mintha nem is hozzám beszélt volna,de mivel más nem volt ott...