Fuss, ha tudsz

Függöny

A hét minden napján meggondoltam magam. Hol úgy volt a hétvégén szóvá teszem majd Malfoynak milyen csúnyán felültetett hol meggondoltam magam és megfogadtam, hogy úgy teszek mint aki azt sem tudja, hogy történt valami rendkívüli.

Így őrlődtem a saját gondolataim közt míg fel nem virradt egy újabb szombat reggel. Akárcsak az előző ez is nyári záporral lett megfűszerezve, de ma a felhők közül néha bíztatóan előbújt a nap, hogy ígéreteket suttogjon a növények levelei között.

Annyira sokat gondolkodtam azon, mi lesz ha eljön majd, hogy az eszembe sem jutott mi van ha többet nem fog jönni és a múltkori csak egy új dolog kezdete volt. Kétségbe esve és mérhetetlenül szomorúan ballagtam el a könyvtárba és már teljesen el is vetettem a várakozás ötletét mikor nyílt az ajtó. Akartlanul is arra kaptam a fejem amit azonnal meg is bántam.

-Jaj csak te vagy az? -Igyekeztem, hogy ne itassa át a csalódottság a szavaimat miközben valami rettenetes látványt nyújthattam az ablak elé állított fotelből kinézve.

-Csak szólni akartam, hogy itt van Malfoy. -Kuncogott magában Marietta.

-Igen? -Húztam fel a szemöldököm a tőlem telhető legtöbb nemtörődömséggel. -És hol van? Megetted? -Viccelődtem vele.

-Téged keres a lakásban.

-Dehát tudtad, hogy itt vagyok. Miért nem mondtad neki?

Marietta mosolyogva az égnek emelte a tekintetét mint aki semmiről sem tud és kilépett a könyvtárból.

Felemelkedtem a fotelből és izgatottságomat leplezve indultam Malfoy keresésére.

Nem volt a földszinten. Ami még sok helyet nem zárt ki ebben a nagy lakásban.
Az emeleten megindulva újra benéztem a könyvtárba, de semmi. Marietta szárnyában sem találtam senkit. Épp vissza indultam, hogy szóljak Mariettának ez nagyon rossz vicc mikor belebotlottam.

-Malfoy? -Léptem hátra párat a hirtelen találkozás miatt.

-Pont téged kerestelek. -Vigyorgott le.

Elnéztem mögötte. Már csak a saját részem maradt ki a kutatásból.

-És hol kerestél? A szobámban? -Tettem karba a kezemet jelezve, hogy ez nekem annyira nem tetszik.

-Hát, oda is benéztem. -Vonta meg a vállát. -Meg az üvegházba is... Meg a...

-Jólvan. Mindegy is. Mit szeretnél csinálni? -Csak most tűnt fel, hogy még mindig ugyan ott állunk ezért elindultam a könyvtárhoz vissza.

-Mi lenne, ha megnéznénk mennyi maradt meg a sakk órámból?

Jobb ötletem nekem sem akadt ebben a rossz időben.

Elhelyezkedtünk az asztalnál és elkezdtem előpakolni a saját bábuimat. Most enyém volt a világos oldal és minden bábut felraktam ami ott volt de egy hiányzott. És jaj nekem pontosan tudom hol van az az egy bábu. A fehér király.
Már álltam volna fel, hogy valami kifogás által magamhoz varázsoljam a királyt, de Malfoy kisegített. Felső zakó szabású lezser kabátjából előszedte a hiányzó darabot és a helyére tette. Hátradőlt a székben és kérdőn mégis mosolyogva nézte ahogy elpirulok.

-Megkérdezhetem... -És a hangja valami hihetetlenül mélyen és hallkan csengett ahogy mondta. - Hogy miért volt ez a szobádban?

Hirtelen tört rám a felismerés, hogy mint olyan sokszor már ez előtt, most is kettesben vagyunk, de valami olyan más volt. Zavarban voltam. Pedig mellette sosem voltam még zavarban.  Voltam már mérges, szomorú, izgatott, bolondos, de izgatott?