Fuss, ha tudsz

Meglepetés

A hétvégén újabb hosszú órákat töltöttem Malfoy-al és a következő levélig Flinttől bizony el is feledkeztem róla ami miatt borzasztó bűntudat gyötört.

A levélben az állt, hogy reméli én is ott leszek az augusztusi meccsen és esetleg találkozunk. Elég lazán fogalmazott én pedig mostmár nem csak tettettem, hogy továbbra is a semmit sem tudó barátja vagyok, hanem elfogadtam a tényt és méllyen eltemettem magamban. Talán, ha nem foglalkozom vele majd elmúlik a probléma.

A hetem tovább telt és úgy tűnt a tánc oktató is ezt a megoldást választotta mert már nem kérdezősködött Malfoyról és az ajtóra sem pillantgatott, mert bizony elkaptam néha amint azt figyeli, hátha kattan a zár és a nyíló ajtó mögött megjelenik az a "szőke lovag" akivel a bálon táncoltam. Na persze. Lovag... Még ilyet kitalálni. Ez a Charles megrögzött rajongónak tűnt.

Mire észbe kaptam újabb hét végére értünk. Annyi dolgom akadt így, hogy az animágiával is foglalkoznom kellet, hogy a napok csak úgy eltűntek mögöttem.

A tánchoz még az itthoni kék ruhámnál is könnyebb anyag kellett. Az oktató azt mondta olyan kell ami lenge, hiszen egy fél napot áttáncolok és valamennyire testhez is símul hiszen látnia kell mi merre mozdul. No persze nincs mitől félni. Az oktatóm ugyanis még a legkecsesebb legfeszülősebb ruhában lévő földreszállt istennőt is csupán bottal igazgatná.

Már bőven belekezdtünk az aznapi órába. Magassarkú szandálom csak úgy kopogott a lakkozott padlón ahogy forogtam. Lábamat viszont eltakarta a ruha. Egészen a fenekem aljáig szorosan hozzám tapadt a szürke csipkeruha onnantól pedig a térdem felett egy centivel végződött dús hullámok takarták el a lábamat a szemem elől.

Az oktatóm pedig éppen akkor kocogtatta meg a jobb lábamat amikor nyílt az ajtó.

-Gyorsabban kell mozgatnod. Lassú vagy... -Ez volt az a pont amikor a figyelme elterelődött ami eddig még sosem történt meg.

-Üdv! -Köszönt be Malfoy és a hangja viszhangzott a tágas teremben ahol szünetelt a zene míg Charles rám rótta a hibáimat.

-Á! Mr Malfoy! Hát mégis csak akadt ideje? -Egészen más hangnemben beszélt vele mint velem és ez nem fair! Mi fizetünk neki nem Malfoy. Hol van ez a nyájas hanghordozás amikor lépést rontok? Megforgattam a szemem és én is Malfoyt figyeltem.

-Ilyen kedves felkérésre nem mondhatok nemet. -Válaszolt Charlesnak és közben mellém ért.

Karbafont kezekkel álltam kettejük között és hallgattam ahogy egymásnak magyaráznak.
Amikor végre befejezték a bájcsevegést felém fordultak.

-Kezdhetjük? -Na tessék. Megjelent a "szőke lovag" és rögtön nekem is micsoda bánás módban lett részem. De inkább örültem, hátha így nem fogja azzal a hideg bottal kocogtatni az államat valahányszor lenézek hátha látom a lábaimat.

-Persze. -Mosolyogtam rá és hagytam, hogy Malfoy magához húzzon.

-Á-á-á-ááá-Integetett az ujjával Charles mire mindketten zavarosan néztünk rá. -Fel kell kérnie a hölgyet.

Malfoy hátrébb lépett egy jó lépést aztán egyik kezét a háta mögé rejtette másikat pedig várakozón kinyújtotta.

-Szabad? -Tengerkék szemét az enyémbe véste és bizony élveztem a helyzetet.
A kezébe csúsztattam a kezemet és csak ez után helyezkedtünk újra a már szokott pózba. Malfoy egyik keze a kezemben a másik a derekamon. Az enyém pedig az ő vállán.

Charles szeme csak úgy csillogott. Két ujját a szája elé téve pedig takarta a mosolyát. Koppantott egy jó nagyot a drága fapadlón és a zene újra megtöltötte a termet. Jól begyakorolt és megszokott lépések következtek. Közel álltam Malfoyhoz,de Charles-nak ez sem volt elég közel. Újabb dobbantás hallatszott és a zene megint elhalt. Már szabadultam volna Malfoy fogásából, nehogy úgy tűnjön egy percnél is többet töltök szívesen ennyire közel hozzá, de időben mögém került az oktató.