A pék lánya

387 33 0
                                    

Másnap tovább zajlott az utolsó tanítási napok egyike. Közös erővel rendbe szedtük a termeket,az ebédlőt és a folyosókat, Hagrid ideiglenesen a kastélyban kapott szállást míg a kunyhóját is rendbe szedik. Dumbledore temetését a hazaindulás napjára időzítették ,fényes és alkalomhoz illő megható rendezvényt csináltak utánna pedig mindannyian megrendülve indultunk utunkra.

Mindenkiben ugyan az a kérdés zengett. Mi lesz most? De a választ senki sem tudta. Bennem azonban milliónyi más hang is szólt mind mást kérdezve. Hova menjek? Hogy lehet ő? Mi van Flinttel? Mi lehet a házzal? És a többi.

A vonatút csendben telt, a peronokon senki sem lézengett hosszú ideig. A hír gyorsan terjedt és mindenki tudta hogy a Roxfort nem biztonságos többé. Biztosan akadtak akik örültek hogy igazuk lett és idő előtt haza rendelték a gyermekeiket de az öröm keserédes lehetett.

A peronon ácsorogva az utolsó családok között egy pillanatra elgondolkodtam mit is kellene tennem. Merre induljak, de a szívem csak egy irányba húzott. Elindultam haza.

Az út ezúttal is kimerítő volt, de minél közelebb akartam lenni hozzá. Tudtam micsoda veszélynek teszem ki magam mégsem akartam megmakacsolni az érzéseimet. Csak repültem toronyiránt haza.

A szürkület beköszöntött mire a birtokunk szélére értem és a romos ház amit én magam tettem ilyenné ridegen fogadott. Ezúttal nem várt bent sem Pitty ,sem a rókám sem pedig Flint.

Alaposan átkutattam a házat,de senkit sem találtam. A legrémesebben az üvegház nézett ki amiből a burjánzó növények utat törtek minden résen és megtörték a falak szigorú vonalvezetését. Indák kanyarogtak egészen a tetőig ami itt-ott girbe-gurbán behajlott. A cserepek lecsúsztak, az ajtó félig leszakadva tátott szájjal várta a vendégeket. Gyalázatos...pontosan ahogy akartam. Így nézne ki a ház ha évek óta senki sem lakná.

Első dolgom volt egy pálca suhintással lakhatóvá tenni a szobámat. Az ágy magától helyre állt, a friss huzat felhúzta magát az ágyneműre, a szék lerázta magáról a port és így tovább. Egyetlen dolog nem javult meg a szobából.

A tükör amibe belenéztem pókhálósra repedt és megtörte az arcmásomat. Még így is láttam a repedések között a szemeimben csillogó aggodalmat. Malfoy továbbra sem jelzett. Tudtam hogy veszélyes most neki, ha előveszi a gyűrűt de megőrjített a gondolat mi lehet vele.

Akkor este a kimerültségtől álmosan feküdtem le és másnap mikor kinyitottam a szemem szinte már azt hittem minden rendben van. Egyedül a törött tükör emlékeztetett rá mi vár majd a szoba ajtaján túl. Ezért is hagytam úgy ahogy. Egy apró szelet abból ami a falakon túl áll.

Felkészülve hát hogy kitudja meddig ebben a romhalmazban kell élnem,kikeltem és egy meleg fürdő után megpróbáltam némi élelmet szerezni magamnak. Inkább kisebb mint nagyobb sikerrel. Pitty minden beszerzett és elraktározott élelme megromlott.

A nap fele elment mire megtaláltam a legközelebbi mugli várost és szerezhettem ételt a következő jó pár napra. Igyekeztem tartós és hideg élelmet szerezni mivel a főzést sosem kellett gyakorolnom.

A bejáratnál zacskókkal teli kezemmel léptem el egy kalimpáló inda felett és reméltem nem akarja majd kirántani a lábamat jó kedvében.

Egy nem túl ínycsiklandozó reggeli-ebéd után pedig rájöttem,hogy a nyár elhozta magával a határtalan ,magányos semmit tevés idejét.
Jobb ötletem nem akadt úgy gondoltam a lehető legbiztonságosabbá kell tenni a terepet.
Némi elázott hullámos és sárgás papírlapra megírtam Flintnek hogy mik is történtek mostanában és hogy egyenlőre jól vagyok. Ha nem tartanak túlságosan a helytől talán eljöhetnének... bár minél többen vagyunk itt annál feltűnőbbek vagyunk.

Fuss, ha tudszWhere stories live. Discover now