Fuss, ha tudsz

Csókok És Törések

A bálig még két teljes nap volt. Mostanra már az utolsó lányt is felkérte valaki. Azok akiket pedig senki sem kért fel valószínűleg el sem fognak jönni.

A tanítás a professzorok számára szinte lehetetlen volt. Ábrándos tekintetek néztek vissza rájuk mindenhonnan. A lányok esze folyton a ruhákon, hajakon és a fiúkon járt, a fiúk esze meg.... Kitudja.

Némelyik professzor lazábbra vette az órát a szokottnál, beszélgetett velünk vagy mesélt a saját báljairól. Némelyik viszont mint Piton, nem hagyta, hogy az óráját bármi megzavarja és a szokottnál is gonoszabb volt másokkal. Még velünk Mardekárosokkal is keményebb volt, pedig nem szokott. Mi vagyunk a kis kedvencei. Pontosan tudja milyen Mardekárosnak lenni.

A nap végére már kezdett feltörni bennem az izgalom a bál miatt, főleg hogy Liz szája be sem állt. Egyfolytában magyarázott mindenről. Nyilván ő így vezette le a stresszt,de engem meg pontosan ezzel zavart meg.
Éppen az utolsó óráról igyekeztünk a vacsorához amikor belebotlottunk Iwan-ba.

-Hello! -Köszöntöttem mosolyogva. -Hát te? -Miközben ezt kérdeztem Liz lazán eloldalgott a nagy terembe, hogy kettesben hagyjon minket.

-Csak szerettem volna, hogy tudd, holnap itt fogok rád várni. -Olyan büszke arckifejezéssel mondta ezeket, hogy már attól elolvadtam.

-Remek. -Mosolyogtam tovább mint valami vadalma. Talán ha nem lett volna fülem körbe éri a mosolyom a fejemet.

Együtt mentünk be a vacsorához Iwannal és leültünk enni. Az első amit megéreztem az a meleg gyűrű az ujjamon. Rögtön kikerestem a szememmel Malfoyt akinek már a kezében volt a pálcája, de látva az arckifejezésemet inkább letette.

Jobb is. Még mielőtt felhergelne.
Aztán Flint jelent meg az ajtóban és szinte rögtön észrevettem a beszélgetés és a vacsora közben ahogy először Malfoyra néz kérdőn és kicsit idegesen aztán pedig maga veszi elő a pálcáját, de felálltam az evés közepette és teljes testemből próbáltam kitakarni Iwan alakját. Ahogy Flint közelebb ért még hallkan és feszülten odamondtam neki hogy:

-Ne merészeld Flint! -Olyan parancsoló volt a hangom mint még soha. Igenis ideje volt hogy tiszteljék a döntéseimet, ha pedig nem, hát bántson engem... -Ne bánts másokat az én döntéseim miatt. -Összehúztam a szemem és bár tudtam a szívem mélyén, hogy Iwan nem szorul megmentésre, ez most nem róla szólt.

Flint csalódottan ült le nem messze tőlünk, és én is visszaroskadtam a padra.

Kicsit még remegett a kezem az idegességtől, de Iwan megnyugtatott. Sőt megnevettetett.

-Ez igen sárkánylány... Még a magyar mennydörgő sem védte így a tojásait. -Nevetett hangosan mire az én haragom is megenyhült.

-Muszáj néha kiállni magunkért. Nem? -A szívem mélyén fájt, hogy Flint rám is képes volt átkot szórni, hiszen Malfoy megmondta, hogy ő engem sosem bántott. Így már nyílvánvaló hogy a kilincsre ragadt kezem, a lábam ami nem mozdult mind-mind Flint műve. Csalódtam benne és már nem éreztem, hogy a báttyám lehetne. Azt éreztem, hogy birtokolni akar és ezért bármit megtenne.

A vacsora után elköszöntünk Iwan-nal és még egyszer emlékeztetett hogy itt fog rám várni holnap. Mintha attól félnek ezt is meghiúsíthatja valamelyik "barátom".

Másnap délben véget értek az órák, így csak pár dolgot kellett magammal cipelnem.
A rúnafejtést továbbra is nagy mértékben untam, ráadásul nem segített a dolgokon hogy itt is Malfoy volt a padtársam lévén, hogy továbbra sem akadt más Mardekáros akit érdekelt ez az óra.

-Még meggondolhatod magad. -Súgta Malfoy amikor a professzor nem figyelt.

-Mivel kapcsolatban? -Ráncoltam a szemöldököm.