Fuss, ha tudsz

Gyűrű

Beléptem a mardekár klubhelyiségbe. Még mindig rajta volt az arcomon a kissé értetlen tekintet. Liz már visszaért az edzésből. Leültünk egy asztalhoz és varázsló sakk közben elmeséltem neki a történteket. Annyira meglepődött, hogy sikerült kicseleznem és mattot adtam neki. Egyébként is kezdek ebben egyre jobb lenni.

-Szóval Longbotom volt bennt nállad. Érdekes. Nem úgy volt hogy utálja az összes mardekárost?

-De... Tényleg nem értem mi ez a hirtelen segítség nyújtás. De mindegy is. Ne törődünk vele. Így is alig akart megszólalni.

Az év hátra lévő részében sokszor előfordult, hogy Liz a könyvtárban stratégiákat tárgyalt át Flinttel. Én pedig végre újra kisajátíthattam a szobát. Sok társamon láttam ékszert nekem viszont egy sem volt. Elmentem hát a szobához és azt kértem tőle mutasson nekem ékszereket.
Láttam is egy szép darabot. Tekergő kígyó alakú gyűrű volt az. Felpróbáltam és pont jó volt. Kicsit dundi ujjamon ott tekergett a drága kígyó zöld ametiszt színű szemeivel felnézve rám.

-Merlin szakállára. Honnan van neked ilyen gyönyörű ékszered? -Ámult Liz.

-Hát öhm.. A nagymamám küldte. Azt mondta illik a szemem színéhez.

Nem néztem rá, viszont észre vettem ahogy az egyik sarokból Draco szemezett a gyűrűvel. Az ő tekintetét is kerültem.

Másnap újra bájitaltan óra volt Pitonnal. Épp mire letettem a fenekem a székre Piton háttal nekem megszólalt:

-Az Mr Zabini helye Ms Grey. Fáradjon előre. Ha esetleg nem fogalmaztam volna tisztán a múltkor, mostantól ott fog ülni az év hátra lévő részében.

Laposan ránéztem Lizre aztán előre mentem. Kipakoltam mindent amire szükségem lehet az órán és munkához láttam. A mai alkalommal is főzetet gyakoroltunk. Kerestem az asztal fiókjában a reszelőt amikor Draco hideg keze megfogta és fentebb emelte az enyémet.

-Jobban teszed ha leveszed azt a gyűrűt.

-De én ezt a nagymamámtól...

-Tudom, hogy nem a nagymamádtól kaptad. Vedd le is add ide.

-Dehát ez az én...

-Nem a tied az a gyűrű -Mondta hidegen. -És nemtudod mi lesz ha a tulajdonosa rájön, hogy mindezidáig nállad volt.

Piton vészesen közel került így abbahagyta a mondandóját. Szúrós szemeivel viszont tovább bámult és a tenyerét nyitotta felém jelezve hogy tegyem bele a gyűrűt.

Már az óra java eltelt mikor Piton újra elment Nevile-t piszkálni. Ekkora Dravo újra szólt:

-Este a klubhelyiségben elmagyarázom.

Izgultam. Nem fordítottam különös figyelmet Draco Malfoyra. Viszont azt tudtam, hogy szeret másokat piszkálni. Bolond voltam hogy azt hittem a saját társai megússzák majd.

Aznap még sok órám volt, Liznek is feltűnt, hogy valami nem stimmel.

-Baj van Athena?

-Nem dehogy csak... Hosszú ez a nap. És nem szeretem a mágia történelmet.

Közben megfogtam a táskámat és itt feltűnt valaminek a hiánya a kezemről Liznek.

-Hova lett a gyűrűd? Ráncolta vékony, egyenes ívű szemöldökét.

-Jaj hát én... Eltettem. Nem akarom, hogy baja legyen. -Hazudtam. Tudtam hogy nem kellene de nem akartam magam besarazni azzal hogy elvettem valamit a szobából pedig lehet nem szabadna.

Láttam rajta a kételkedést, nem tudta eldönteni elhigye vagy sem a hallottakat. De végül úgy döntött hisz nekem. Az én belsőmben pedig hatalmas bűntudat keletkezett amiért hazudtam neki.

Minden óra túl gyorsan telt el.
Még a mágia történelem óra is elsuhant. Néha láttam ahogy Draco valamit szorongat a kezében. Gondolom a gyűrűt. Néha pedig azt láttam ahogy bámul maga elé, meg nem értve valamit.

Este sokáig kinnt maradtam a klubhelyiségben. Vártam hogy mindenki elmenjen aludni. Nem volt kis feladat. Már legalább hajnali egy volt mire az utolsó tanuló is feladta a munkát aznapra és elvonult. Én pedig úgy tettem mint aki még mindig eszi magát az egyik esszén.
Malfoy is egyedül volt már.
Össze szedtem minden bátorságomat és odamentem. Leültem a vele szembeni kanapéra.

-Honnan szedted ezt. -Kérdezte.

-Honnan gondolod, hogy nem az enyém? -Próbálkoztam.

-Onnan Athena, hogy otthon, az egyik hosszú folyosón tele festményekkel a családomról ott van az egyik festmény anyámról. Fiatal korában. Akkor ismerte meg apámat. És tudod mi van rajta a drága ruhákon és kelméken kívül?

Kezdtem pánikba esni.

-Ez a gyűrű van rajta. Pontosan ugyan ez. Viszont az nem lehetséges hacsak el nem lopta tőle valaki.

-Draco, én sosem találkoztam Narcissával. Hogy lophattam volna el? Azt se tudom hol laktok. A nagyanyám küldte ezt a gyűrűt tegnap. És most kérlek add vissza.

Szerettem volna visszavinni a gyűrűt a helyére és ott is hagyni mielőtt még nagyobb bajba kerülök. De Draco átlátott rajtam.

-Az nem lehet, hogy pontosan ugyan olyat gyártottak a goblinok. Az anyám amióta élek siratja ezt a gyűrűt. Ugyanis nem te, viszont az ő drágalátos testére Andromeda lopta el tőle amiért nem támogatta, hogy Andromeda egy félvérhez akar feleségül menni.

Ebből már nemtudtam kimászni. Muszáj titokban tartani a szobát. Valamit ki kell találnom.

-Szóval honnan van ez?

Nem feleltem mert nem volt elég jó ötletem. Hol találtam volna?

-Eggyezzünk meg. -Bukott ki végül belőlem. - Odaadom a gyűrűt, hogy vissza kerüljön a jogos tulajdonosához. Te pedig nem kérdezősködsz honnan van. Narcissának pedig nem kell tudnia honnan van a gyűrű. Elég lesz neki hogy megtaláltad.

Láttam hogy gondolkozik. Vártam egy darabig mit felel aztán felálltam és otthagytam. Fáradt voltam tovább hazudozni. Elvonultam a hálókörletek felé és hallkan bemásztam az ágyamba. Nevetséges dolog volt tőlem elhozni azt a gyűrűt és még dicsekedni is vele.
Gondolhattam volna hogy valaki felismeri ezt a drága darabot.
Csak Liz ne kerüljön bajba emiatt.
Azt is remélem, hogy Draco nem mondja el senkinek sem a történteket.

Kínos és hosszú volt ez a nap. Végül a sok gondolkodás elnyomott. És egy olyan világba repített ahol nem voltak ilyes felé gondjaim.