Fuss, ha tudsz

O.W.L.

-Nem mondhatod el hogy tőlem van tudomásod a helyről... Tudod micsoda bajba keverednénk? - Suttogtam Malfoynak ingerülten a klubhelyiség közepébe menet.

-Ne aggódj... Kitalálok rá valamit. Előbb utóbb úgyis köpni fog valamelyik tag. Biztos nemtudod kideríteni kik vannak még benne? A Weasley ikrek biztos nem köpnének... - Morfondírozott, de az én elhatározásom szikla szilárd volt. Így is túl sokat segítettem.

-Fogalmam sincs. Jobban tennéd ha elrejtőznél valahol és kilesnéd te magad,én úgysem ismerek annyi embert errefelé mint te. Vagy állíts oda valaki más őrt, aki nem olyan feltűnő.-Tettem hozzá,nehogy Crabbe vagy Goyle legyen az őrszem hiszen akkor rögtön gyanút fognának.

-Jólvan majd még kitalálom. Te hogy rejtőztél el? -Jutott hirtelen eszébe ez a lényeges apróság.

-Ja hát őőő... egy emelettel lentebb figyeltem ki megy fel a lépcsőn aztán magamra öltöttem azt a láthatatlan páncélt és utánuk lopakodtam.

Szerencsére Malfoy tudta használni a pajzs bűbájt és nem kellett nekem megmutatnom,mert nem biztos,hogy sikerült volna. Így viszont Malfoy csillogó szemekkel tettre készen haladt tovább.

Nem vártam meg a klubhelyiségben míg Malfoy átadta a kitűzőmet Pansy-nek, egyenesen Flint felé vettem az irányt aki meglepetten nézte a hátam mögött zajló jelenetet.

-Ez meg mit jelentsen?-Intett állával Pansy felé akinek hálálkodó hangja sértette a fülemet.

-Muszáj volt lemondanom. Te tudtad mi zajlik a büntetőben? -Botránkoztam meg.

Flint kissé elvörösödött aztán szánalmasan maga alá húzta méretes lábait,ezzel is kisebbé összehúzva magát.

-Igen,de legalább közülünk senkit sem büntet meg. Épp itt az ideje hogy minket emeljenek ki a többiek közül...

A szavai hallatán eltátottam a számat.

-De nem ilyen áron Flint, minket sosem büntettek...

-Igen? És amikor a barátnőd egyedül hagyott? Vagy a szüleid? -Kelt ki magából haragosan Flint. -Vagy amikor a Weasley ikrek eltűntették Montague-t?

-Micsoda? Montague eltűnt? -Néztem szét a klubhelyiségben ahonnan valóban hiányzott a kviddics csapat tagja.

-Már meglett ,de Athena... Gondolj csak bele mennyi mindent ki kellett már bírnunk miattuk és mond hogy nem érdemlik meg. -A tekintetében elesettség és bosszúvágy csillogott. Valahol mélyen megértettem,de ha ő is látta volna a kis Ethan kezén a ronda kaparás szerű írást talán ő is értette volna... legalábbis reméltem.

-Én nem akarok ilyen lenni. -Zártam le a vitát röviden és tömören mire Flint kissé sértődötten visszavonult.

-Majd akkor is mond ezt mikor valaki miattuk végleg elveszik... -Motyogta az orra alá miközben tovább olvasta az újságját. Ahogy elfordult az ő mellén is láttam megcsillanni a Főinspektori Különítmény jelvényét és valahol mélyen belém mart a csalódottság. Miért tett ide a süveg , ha ennyi mindenben kilógok innen? Annyira barátokra volt szükségem ,de barátai mindenkinek lettek...Nem... nekem családra volt szükségem. A családdal pedig nem mindig értünk egyet,a családban vannak viták, vannak csalódások, de a családod mindig mögötted van... legalábbis majdnem mindenkinél... Talán ezért kerültem ide, a Mardekár nem a barátom, hanem a családom akik mellett akkor is ki kell állnom, ha nem döntenek jól.

Megpróbáltam kicsit Flint szemszögéből nézni a dolgokat, és hamarosan azon kaptam magam,hogy megértem mit érez. Mind tudjuk milyen vicceket űztek a többiek belőlünk, a szüleinkből meg a kisebbekből is.