Nyaklánc

383 34 2
                                    

Még hogy rajongani... mikor lett ilyen beképzelt? Azt hittem ő az a típus aki csendben meghúzza magát és örül ha nem zargatják az "adottsága" miatt.

Napok teltek el a ki nem mondott ajánlat után. A klubhelyiségben ülve jegyzeteket készítettem és a szemem sarkából figyeltem a szinte mindig vigyorgó Theodore-t. Nem tetszett hogy ennyire boldog. Tudni akartam hogy miket lát.

-Kezd ijesztő lenni ez a feszültség közted meg Theodore között. Amúgy is kicsit para a srác... -Húzta el a száját velem szembe Liz.

-Nekem mondod? -Kaptam el a pillantásomat róla. -Azt hittem Malfoy-al lesz a legtöbb bajom erre tessék. -Biccentettem újdonsült rajongóm felé.

Kezdtem morcos lenni. Minden szabad percemben a gyűrűt piszkálgattam hátha meggondolja magát vagy kárt teszek benne és lejön végre az ujjamról.

-Na és mikor lesz edzésetek? -Kezdtem bele egy új témába amihez sokkal több kedvem volt.

-Fogalmam sincs. Malfoy még nem hívott össze egy edzést sem pedig tudja hogy mindig mi nyitjuk az évet... és még Flint helyére sincs senki. -Ecsetelte a Liz.

-Dehogyis nem! -Szóltam közbe.

-Ki? -Kerekedett el Liz szeme.

-Hát először úgy volt én kerülök Flint helyére... aztán persze amikor Malfoy átvette a szerepet átadta másnak. -Ecseteltem a sztorit.

-Szemét...-Forgatta meg a szemét.

-Szóval az új csapattag Mr. Ijesztő lesz.

-Theodore? Dehát sose érdekelte a sport. Nézz rá, alig van rajta izom.

-Talán majd megjósolja a dolgok menetét. -Vontam vállat.

-Aha...gondolom. -Tért vissza Liz a feladataihoz.

A napok szép csendben teltek és ez azt gondoltam mindenkinek jól van így. Hosszú idő után végre megint normálisnak éreztem a dolgokat. Liz-zel sokkal több időt tudtam tölteni mint eddig ami nem csak a ritka edzései miatt alakult így hanem mert mással nem igazán kellett lennem. Adrian még mindig a csendes srác maradt a társaságomban néhány pont jókor jövő megjegyzésével pedig mindig elérte hogy újabb és újabb mederbe terelődjön a beszélgetés. Jasmine minden közös órán a közelemben volt és ezzel jó példát mutatott pár Hollóhátasnak akik a napok teltével egyre szívesebben köszöntek a folyosón. És persze ott voltak Malfoy-ék.

Malfoy meg a sleppje teljesen külön lapra tartoztak. A legtöbbször úgy nézett ki mintha akarna valamit mondani de valaki mindig volt ott vagy az ő baráti köréből vagy az enyémből, amikor pedig az éjjeli őrködés ideje is eljött hamar letudtam a dolgok kínos részét és előzékenyen vállaltam hogy reggelig fel se tűnjek a színen. Ennek nyilván voltak hátrányai. Többek között az hogy járőrözés közben nem tudtam kihasználni az időt a tanulásra illetve odakint egy percre sem lankadhatott a figyelmem.

Ahogy a hetek teltek és a napok egyre borúsabbak lettek sejtettem hogy még nehezebb lesz az őrködés. Az udvarra nem lehetett kimenni az eső és a folyton fújó hideg szél miatt és kezdtem besokallni a kastély falaitól. Nem volt hát kérdés,hogy az első adandó alkalommal elmegyek innen. Az pedig az idei év első Roxmorts-i kirándulása volt.

A papír ami hirdette az esemény időpontját ott libegett a klubhelyiségben a táblácskán. Vágyakozva néztem arra minden alkalommal mikor elmentem a tábla előtt.
Flint hiánya többször is mellbe vágott.
Mindenhol ott volt. Hiányzott a folyosókról,az ebédlőből, a kviddics pályáról, hiányzott mindenhonnan. Tudtam hogy épp kalandozik a nagy világban de égetően nagy szükségem lett volna rá.

Fuss, ha tudszWhere stories live. Discover now