Fuss, ha tudsz

Méreg

Bár az asztalunkon finomabbnál finomabb ételek sorakoztak egyiknek sem éreztem az ízét. Alig vártam hogy lefeküdhessünk végre.
Éreztem már az elejétől fogva hogy valami rosszul fog elsülni de hogy ennyire azt nem gondoltam volna.
A vacsorát befejezve még bejelentette Dumbledore hogy valamelyik folyosóra nem szabad menni de nem figyeltem túlzottan. Úgyse akarok olyan nagyon mászkálni. Ez után pedig a prefektusok elvezettek minket a házunk klub helyiségébe.
Míg majdnem mindenki elindult a lépcsők irányába, mi úgy tűnt egy pince szerűségbe megyünk.

-A többiekkel úgy döntöttünk az első jelszó a belépéshez legyen egyszerű és könnyen megjegyezhető, nem akarunk már az első napokban folyosón alvó mardekárosokat látni. - Mondta az egyik felsőbb éves.

-Méreg-Mondta a téglafalnak majd feltárult egy rövid folyosó és a túlsó végén ott voltak a zöld bársony fotelek, ezüst-üveg dohányzó asztalok és a zölden lobogó tűz ami meglepően meleget árasztott a szoba minden szegletébe.

-Természetesen a lányok és a fiúk hálóterme külön van. A fiúknak én mutatom meg a hálót a lányoknak pedig Pam.

Pam egy alacsony lány. Az első gondolatom az volt hogy közülünk való is lehetne annyira pici. De ahogy felénk fordult megláttam számító mosolyát és a felsőbbrendűséget rajta amiből rögtön tudtam, hogy nem most került ide.
Bevezetett minket az ajtón ami pontosan szemben van a fiúk hálókörletének ajtajával.

-Ide a fiúk nem fognak tudni bejönni. Ezen nem kell aggódnotok.-Szeme közben megakadt rajtam. Én pedig ámultan figyeltem az egész falat beterítő vastag üveget.

-Nem kell aggódni. A szoba teljesen jól fűtött és persze a tó lényeitől védett. Az elalvásra viszont figyeljetek mert a víz megszűri a napfényt. Ha a napra akartok kelni akkor arra ne várjatok. A későket pedig büntetés fogja várni szóval tegyétek oda magatokat.

Ezzel befejezte mondandóját és kilépett a szobánkból. Magamra hagyva ezzel engem és az újdonsült szobatársaimat.
Nem tudtam mit kezdjek magammal. Hirtelen úgy éreztem mondanom kellene valamit vagy tennem, de semmi sem tűnt helyén valónak. Ez az egész helyzet nem helyén való. Nekem nem ez a helyem.

-Én Liz vagyok. Elizabeth White -szólalt meg halkan az egyik szőke hajú lány. Felemeltem a tekintetem és úgy döntöttem az én nevemet is illene elmondani.

-Athena

-Nem tűnsz túl boldognak. Talán nem erre számítottál? -kérdezte egy másik lány. De mivel nem válaszoltam folytatta -Pansy vagyok. - Itt ránézett Lizre és nyomatékosan hozzátette -Aranyvérű. És ti?

Liz halvány bőrén apró pir jelent meg.

-Az apukám varázsló. Övé az állatbolt az Abszol úton. Anyukám pedig állatorvos a faluban ahol lakunk.-Mondta kissé szégyenkezve.
Azonnal felkapom a fejem.

-Anyukád állatorvos? Dehát az nagyon jó szakma a muglik között.

Liz testtartása kicsit mintha felengedett volna.
Pansy arcán viszont grimasz húzodott de próbálta mosollyá alakítani ahogy rám nézett.

-És te? Nem hallottam még Athena nevű arany vérűről.

-Aranyvérű vagyok. De a szüleim pártolják a muglikat és értékelik azt amit csinálnak. Egyébként az apám a minisztériumban dolgozik.

Próbálom mindezt úgy mondani hogy lehetőleg mindenkinek megfeleljen. Nem szeretnék felvágni de muszáj valahogy elmondanom ki vagyok és honnan jöttem.

-Talán már hallottál róla a neve Rufus Grey.

Erre felcsillant a szeme. Persze. Fontos ember. Benne van a tanácsban is. Elég sok fontos ember járt már a házunkban ami nem mellesleg elég takaros. Viszont úgy döntöttem elég ennyi belőlem és mivel még mindig szomorú voltam nem különösebben érdekelt a jó modor és az hogy tovább kérdezősködjek arról kinek mi a kicsodája. Így hát megfordultam a bevetett ágy felé és elkezdtem kipakolni a holmimat majd megágyazni és készülni az elalváshoz.
Nem kellett sokáig forgolódnom, hamar belemerültem az álmok világába.
Másnap arra keltem hogy valami ráz.

-Hm?

-Kelj fel Athena, elkésünk az óráról ha nem megyünk.

Liz volt az. Hatalmas szinte fekete szemei kikerekedve kutatták az arcomat. Kipattantam és már öltöztem is át. Nem akarom már az első nap elrontani a dolgokat.
Úgy tűnt akadt egy új barátom a mardekárosok között mert Liz megvárta amíg össze szedtem magam és még arra is emlékeztetett hogy tegyem el a bájital könyvemet mert az lesz az első óránk. Majd velem együtt indult el a nagy terembe reggelizni.
Úton oda fele mivel nemtudtam mit mondjak elég csendben voltunk.

-Tudod, tegnap jól esett amit mondtál. Mármint hogy tisztelitek a "muglikat" meg minden- A mugli szónál macskakörmöket rajzolt az égbe.

Persze. Számára az anyukája nem mugli hanem egyszerű ember. Mint bárki más.

-Ugyan... Komolyan mondtam mindent.

És ezzel elkezdődött az első napom ami talán mégsem lesz olyan borzasztó mint gondoltam.

Az első óra Griffendélesekkel van. Senkit sem ismerek onnan kivéve persze Seamust akiről tudtam hogy Griffendéles lett mert reggel láttam az asztalnál ahogy felrobbantott egy pohár vizet. És persze Harry Pottert.

Bár az túlzás hogy őt ismerem hiszen egy szót sem váltottam még vele.
Úgy látszott az órán mintha a drága házunk "feje" haragudna rá. A végére esküszöm megsajnáltam őt is és azokat is akik úgy tűntek a barátai.

Remélem Seamus nem fog vele barátkozni mert van egy olyan érzésem hogy abból semmi jó nem fog kisülni.

Az óra csiga lassúsággalt telt el és meg kell mondjam nem lesz a kedvencem. Talán ez lenne az előny amiről a teszlek süveg beszélt? A ház feje tanítja a bájitaltant és így nem lesz gondom vele?
Ezen gondolkodva eltelt az óra és újra Liz hangja vert fel nappali álmomból.

-Várod már az ebédet? Hátha kapunk baglyot a szüleinktől. Kíváncsi vagyok mit fognak küldeni.

-Tudod az én szüleim... Hát nem hiszem hogy erre számítanak.-tártam szét a karomat. Mutatva ezzel zöld nyakkendőmet és a mardekár címert a taláromon.

-Ugyan már. A szüleid biztos jó fejek ha ilyen elfogadóak a muglikkal is.