Helycserés Támadás

945 59 2
                                    

-Nahát megjött a mi kis hercegnőnk -Szólt Flint ahogy beléptünk Lizzel az ajtón. -Hogy van a nagyi? -Vigyorgott mint a tejbe tök.- Azt hallottam próbál megnevelni.

Nem bírtam ki. Muszáj volt szurkálódnom kicsit. Még ha csak, viccből is.

-Ha gondolod beajánllak hozzá. Elég sűrű a beosztása de ilyen klinikai esetnek biztos van hely a neveldében. - a többiek is nevettek ezen.

Kipakoltam a szekrénybe és eltettem a bőröndöt az ágy alá. Közben Liz megkérdezte hogy állok a beadandókkal is. Nyilván még az elsők között volt letudnom az iskolai, feladatokat a szünetben hogy, utánna ne kelljen ilyenekkel tölteni az időt.

-Tudod a szünet alatt nagyon hiányoztak azok a nagy séták odakinnt.

Majdnem megkérdeztem miről beszél. Farkasordító hideg van kinnt november óta. Aztán leesett. A szoba.

-Nekem is hiányzik. Mi lenne ha holnap délután megpróbálnánk elmenni sétálni?

-Az jó lenne.

Másnap hát elhatároztuk hogy az óráink után elmegyünk kicsit repkedni.
Reggel gyorsan megreggeliztünk az ebédlőben. Amikor bementünk megláttam Nevile-t. Inteni akartam neki, de amikor meglátta hogy észre vettem elkapta a tekintetét.

-Neked nincs eleged abból, hogy elitélnek mert Mardekárosok vagyunk? -Súgtam oda Liznek ahogy lapoztunk a bájital tankönyvben. Egyfolytában Nevile-en járt az eszem meg a viselkedésén.

-Ne is figyelj oda rá. Vagyunk mi elegen a mardekárba, hogy legyenek bőven barátaink. -Próbálta minnél hallkabban mondani miközben Piton épp Potter üstjét mustrálts gonosz, vigyorral az arcán.

-Tudooom, csak olyan nehéz így,hogy...

-Ms Grey és Ms White... Nem szeretem az óráimon a felesleges beszédet. Szeretnék megosztani mi volt ennyire fontos?

-Mi csak nem értettük pontosan mit is kell még hozzátenni a főzethez. -Mondtam feszéllyezve.

-Ms Grey, ha valamit nem ért kérem engem kérdezzen. És hogy többet ilyen ne forduljon elő... Üljön át Mr Malfoy mellé. Délután pedig 2 óra büntető munka. Ms Grey az üvegházba megy. Ms White pedig a seprű tárat teszi rendbe.

Elhúztam a számat de nem válaszoltam. Össze szedtem a könyveket a tintákat és a fiolákat és helyet cseréltem Blaise-zel. Ledobtam magam a székre és megkocogtattam a két szomszédos üvegcsét nemtetszésem jeléül. De persze Piton már nem is figyelt ránk. Épp Nevile-hez suttogott a terem másik végében.

-Szerencsétlen... Ügyefogyott -Csak ezek a szavak jutottak el hozzánkig.

Jobb híjján elkezdtem bámulni mit csinál az új padtársam. Pont észre vettem ahogy fél gyökérgumó helyett egy egészet akart beledobni a főzetbe, ezzel teljesen tönkre tette volna. Legalább fél óráig volt nyitva a könyvem ott ahol ez le volt írva, így nagyon megragadt.
Épp időben szóltam közbe.

-Khm.

-Mivan? -Húzta fel a szemöldökét.

-Ne tedd bele mindet. Elég a fele.

Össze ráncolódott a homloka de némi gondolkodás után odafordult Crabbe-hez aztán láttam, hogy Crabbe beleteszi az egész gyökeret a főzetbe ami ijesztő módon bugyogni kezdett majd elolvasztotta az ónotott üstöt.

-Mr Crabbe... Evanesco, szerezzen be egy új üstöt minnél hamarabb. -Mondta Piton, ahogy elhaladt a kupi mellett amit az üst hagyott maga után.

Pont elkaptam ahogy Weasley a szemét forgatta amiért Crabbe nem kapott nagyobb büntetést.
Malfoy nem köszönte meg a segítségemet. Csak elvágta a gyökeret majd felém nyújtotta azt amelyiket nem dobta bele a főzetbe.

Lehet, hogy Piton véletlenül adott nekünk olyan büntetőmunkát amit ha nem is élveztünk azért nem utáltunk annyira. De az is lehet, hogy ez, egy újabb előnye annak ha Mardekáros vagy. Persze azért ügyelni kell. Malfoy-t McGalagony kapta el éjjel és Potterékkel együtt a tiltott rengetegbe küldte. Legalább egy hónapig hallgattuk a közös helyiségben.
Bimba professzor osztotta ki a feladatot.

-Ms Grey, maga a cserepeket fogja elrendezni Mr Longbotommal. Én pedig az egyes üvegházban leszek. Két óra múlva elmehetnek.

Nem is hallottam, hogy megérkezett Longbotom is.
Csendben rendezgettük a cserepeket és alátéteket már legalább másfél órája amikor a kezembe akadt egy igazán mocskos darab. Elkezdtem lepöckölni róla a nedves föld darabokat.

-Nézd én sajnálom. Bármit is tettem sajnálom. -Bukott ki belőlem. -Azért mert mások gonoszak még nem mindenki az.

Válasz viszont nem érkezett. Letelt a két óra és úgy döntöttem nem várok tovább. Sietve elindultam az ajtó felé, hogy minél hamarabb elhagyjam a kínos helyzetet, de a talárom beakadt egy ágba, leborította a kis élőlényt ami az esés hatására visítani kezdett. Nevile azonnal befogta a fülét de ez volt az utolsó amit láttam. A világ elsötétült körülöttem és a lény visítása egyre távolabbi lett.

Amikor felkeltem nem volt ott senki. Lassan felültem az ágyban és szétnéztem magam körül.
Gondolom a gyengélkedőn vagyok. Keresni akartam egy órát de megakadt a tekintetem a mellettem lévő asztalon.
Egyetlen csokibéka volt rajta. Mellette valami furcsa növény levele ami akár az ablakon is beeshetett volna,de gyanusan félig a béka csomagolása alá volt bedugva.
Madam Pomfrey kidugta az orrát az irodájából és meglátva, hogy ébren vagyok azonnal odasietett.

-Mióta vagyok itt? -Kérdeztem aggódva. Nagyon össze zavart az óra hiánya.

-Két napja fekszel itt. De még legalább estig szeretnélek megfigyelni. A mandragóra sírása nagyom veszélyes. Igaz, hogy hasznos kis lény de én mindig mondtam, hogy nem gyerekeknek való ezekkel foglalkozni. Még jó hogy Nevile ilyen kitűnően reagált és Bimba professzorral elhoztak ide.

Ezekszerint reggel vagy délelőtt lehet. Ezért ilyen csendes a folyosó?
A nap további részében Madam Pomfrey többször is megnézte a szívverésemet és a füleimet. Valahányszor elbóbiskoltam volna csettintgetett párat az orrom előtt.. Mivel estére se látta, hogy bármi bajom lenne elengedett.
Egész biztos hogy valami varázslat ült az ajtón mert ahogy kiléptem siető lépteket hallottam minden felől és huncut nevetéseket.
A hugrabug kviddics csapata és még sokan mások siettek a hálókörleteik felé. Takarodó volt és senki sem akart büntetést. 
Mire elértem az alagsort és elmondtam a belépéshez szükséges jelszót. Már teljes csend honolt körülöttem.

-Merlin szakálla -mondtam ki a jelszót de a fal nem mozdult.
Megpróbáltam még egyszer hangosabban de semmi sem történt. Úgy tűnt kinnt alszok, amikor megjelent Piton.

-Ms Grey. Mit keres itt kinnt a takarodó után?

-Elnézést Piton professzor, de megváltozott a jelszó mialatt kómában voltam.

-Ahh... Hát persze. -Mondta elnézően. -Az új jelszó jáde.

Ahogy kimondta feltárult az ajtó. Megköszöntem a segítséget aztán bementem az átjárón. A tágas klubhelyiségben még javában zajlott az élet. Piton elment a falhoz ahová a híreket helyezik ki aztán elhagyta a helyet.
A lapon amit kitűzött csupán annyi állt hogy a harmadik emeletre felmenni továbbra is szigorúan tilos és veszélyes. Kíváncsi lennék ki volt az aki oda merészkedett a tiltás ellenére is. De bárki is volt az nyilván rögtön ránk gyanakodnak. Ez a papír nem óvatoskodás miatt volt ott ahol ,ez egy figyelmeztetés, hogy viselkedjünk mielőtt megisszuk a levét valaki más csínytevésének.

Fuss, ha tudszWhere stories live. Discover now