Átváltozás

571 48 4
                                    


A többi iskola diákjai október végén érkeznek. Én addigra pedig már túl leszek az animágián.

A helyzet ezúttal kedvezően alakult. A varázs ital amit a különös szobába rejtettem újfent vérvörösre változott. Ami nagyon jó jel. Így már csak a reggeli kántálásokra kellett figyelnem illetve arra hogy a számban maradjon a levél. Az utóbbira már-már betegesen odafigyeltem. Az előbbi viszont néha gondot okozott. Például mikor foglalt volt a tusoló, vagy amikor Liz halaszthatatlanul beszélni akart velem. A megoldás ezekre a gondokra az volt ha én kelek fel elsőként.
Ezzel csak az az egy bökkenő volt, hogy bár eddig Pansy úgy aludt mint akit fejbe vágtak és legalább olyan hangosan horkolt mint valami barlangi medve, idén úgy döntött hogy ezen változtat és legalább olyan sokszor eredt a nyomomba mint Malfoy-nak.

A kora hajnali kelések és az osonások viszont meghozták az eredményét. A mai nap éjszakáján megtörténik a csoda. Hazudnék ha azt mondanám, nem kellett a félelmemet valami módon elnyomni magamban. Mindent átnéztem, minden eshetőségre felkészültem. Még levelet is írtam Liznek, hogy ha baj lenne tudja hol talál meg, de azt gondosan olyan helyre helyeztem amit csak akkor talál meg, ha reggelig nem jutok vissza a házba.

Nagyon nagy égi áldás volt, hogy a telihold a hétvégére esett, mert másképp talán feltűnőbb lett volna a távol létem. Így viszont...

Ahogy átvágtam a táskámmal a klubhelyiségben szétnéztem. Pansy Malfoy mellett gubbasztott, Lizt és Adriant most sem láttam semerre. Flint valószínűleg most is prefektusi munkáját végezte valahol. Senki nem volt aki megállítson pedig titkon egy kicsit szerettem volna. Nehéz éjszaka elé nézek.

Úgy tettem mint aki a vacsorához készül ennyire, de nem volt étvágyam és hamarosan a titkos kis szobámban ücsörögtem. Figyeltem az órámat és vártam, hogy teljen az idő felettem. Ki kellett várni az éjjfélt addig pedig elütöttem az időt minden féle játékkal amit találtam. Volt itt egy csomó kártya például, de egyedül ugye az sem olyan mókás ezért kártyavárat építettem belőle.
Mikor először sikerült még csak tíz óra volt. Muszáj volt valami mást kitalálnom, különben még meghátrálok idő előtt.

Így hát a pálcámmal lebegtetve a lapokat próbáltam újra felépíteni a várat.

Már elmúlt 11 mire sikerült. Nagy levegőt vettem és lelkiekben felkészültem. Kicsit megzavart hogy a gyűrűm meleg az ujjamon, de próbáltam kizárni az elmémből mindent ami most nem ide tartozik.

Elő vettem a kis fiolát benne a vörös löttyel. Kikészítettem a pálcámat és a levelet is leellenőriztem a számban. Minden a helyén volt. Régimódi karórámon figyeltem ahogy teltek a percek.

Amikor pedig a másodperc mutató is lustán bevánszorgott a helyére gondolkodás nélkül lehúztam a vörös italt amit kotyvasztottam. A pálcámat remegő kezemmel fogtam meg és máris belekezdtem a kántálásba.

Amato Animo Animato Animagus

És még egyszer...

Amato Animo Animato Animagus

Újra....

Amato Animo Animato Animagus

Még hétszer kellett ezt elmondanom úgy hogy a pálcám hegye a szívem felett volt.
Mindvégig a szemem előtt lebegett az állat amivé válni akarok.
Elképzeltem a könnyű üreges csontokat. A kis termetet ami csak úgy hasítja a levegőt. A puha pihéket és a rájuk feszülő fényes tollakat.

Egy darabig semmi sem történt. Kinyitottam a szemem, de azt hiszem semmi sem változott. Már pont amikor megnéztem volna, hogy mit rontottam el megéreztem.

Fuss, ha tudszWhere stories live. Discover now