Gyakorlás

603 49 1
                                    

Alig vártam, hogy a könyvtárban tanulhassak Malfoy-al.
Nyilván gyenge kifogás ez az egész arra, hogy megint magunk közt legyünk és talán újra a versengés mentes énjét láthassam.

Valahogy amint beléptem a könyvtárba sejtettem hol fogom találni, de nem akaródzott rögtön odasietni ezért egy kicsit kóboroltam a sorok között.

Sokan tanultak itt, bár őket nem zavarta az, hogy néha elvonult mellettük egy-egy diák. A legtöbben McGalagony órájára készültek vagy a másik rémisztően unalmas tantárgyra tanultak, a mágiatörténelemre.

Újabbnál újabb sorokba lestem be kíváncsiságból és az egyikbe benézve azonnal el kellett volna kapjam a tekintetem. Persze elpirultam, de nem tudtam nem odanézni. Viktor Krum éppen hevesen csókolta Granger-t és magam sem hittem a szememnek. Egyrészt azt is nehezen hittem el, hogy belefutottam életem első pletykájába, másrészt amit láttam sem tudtam elhinni. A híres sportoló és Trimágus Tusa bajnok Hermione Grangerrel csókolózik a könyvtárban.

Nem akartam perverznek tűnni így az eddigi tempómban tovább haladtam a könyvtár végébe ahol Malfoy már várt. Kényelmesen elhelyezkedett a széken és bármennyire is voltunk egy rangúak mégis úgy nézett ki a szememben mint egy király.

Leültem mellé és igyekeztem eltűntetni az imént látottakból adódó meglepetésemet.

-Nos... Miben kell a segítségem? -Szólított Malfoy miközben sorra lapozgatott bele az előtte pihenő könyvekbe.

Nem gondoltam át, mi is az amiből a leginkább le vagyok maradva. A rúnafejtést mondtam volna, de abból is eléggé kielégítők a jegyeim mostanság.

-Talán a mágiatörténetből kellene kicsit ismételgetni. Olyan unalmasak az órák, hogy néha elvesztem a fonalat.

Malfoy a legvastagabb ódon bőr borítású könyvhöz nyúlt és kinyitotta egy tetszetős képnél.
Kelta boszorkányok táncolták körbe a Stone Hange-t lenge posztójukban fejükön kristálykoronákkal.

És már bele is kezdett a mesébe. Persze ezek nem mesék. Mind olyan történetek amik ahhoz vezettek ahol most tartunk.

-Ez itt Zaia. Akkoriban ő volt az egyik leghatalmasabb boszorkány egész Angliában. Bármit elért amit csak akart. Még maga Viktoria királyné is tisztelte és tudta kicsoda ő. Tettei eleinte jók voltak. Védte az országot, olyan helyeken is növényeket növesztett ahová emberi képzelet csak engedte neki, minden állat duplán fialt amíg ő uralkodott.
De sokan áhitották az erejét.

Így ahogy Malfoy mondta és magyarázta, teljes mértékben olyan volt mint egy izgalmas mese. Szinte vártam mi fog következni, de persze a lényeget már tudtam.

-Amikor Zaia idősebb lett, arra gondolt sokkal nagyobb ereje lehetne, ha nem használna varázspálcát, csupán hagyná a testéből előtörni a mágiát.

Lenéztem a pálcámra. Egészen gyerekkorom óta velem volt. Szinte alig mutattam jelét a mágiának máris a kezemben érezhettem az apró domborulatait, a hegyes végét és a kissé inkább vékonykás fogását ami mindig velem volt.
Valami hihetetlenül erős kötődés alakult ki köztem és a pálcám között. Mintha a kezem meghosszabbítása lenne.
Megforgattam a markomban az eszközt és nemtudtam tárgyként gondolni rá, amit csupán félreseperhetek, ha nagyobb hatalomra vágyom.

Malfoy menet közben jóval előrébb haladt a történetben. Fejben szidtam is magam amiért megint azt csinálom mint az órákon.

-Ekkor már nem bírta tovább hajtani magát. Zaia lett így hát az első aki rájött és élő példája lett annak mennyire fontosak is a pálcák. És innentől kísérletezték ki a többi menetét a pálca készítésnek.

Fuss, ha tudszOn viuen les histories. Descobreix ara