Fuss, ha tudsz

A Hajó

Malfoy a következő napokban bárhányszor láttam meg Iwan-t félrehívott és jó pár percen át csak csókolóztunk.

Be kell vallanom nagyon élveztem, de mardosott a bűntudat amiért újabb hibát követtem el.

-Figyelj Malfoy. Nem azt mondom, hogy ez nem tetszik. -Kezdtem bele felduzzadt ajkaimmal. -De muszáj beszélnem Iwan-nal.

-Miért kéne? Velem vagy. -Mondta lazán.

-Turkáltam a múltjában és haragszik miatta. Csak ezért akarok vele beszélni. Nem a helyedre keresek mást.

Malfoy arca grimaszba torzult.

-Jólvan... Menj. -Engedett el maga mellől.

Felálltam és rögtön útnak indultam. Sajna már vége volt az ebédnek és nem akartam kivárni a vacsorát.

Átszeltem a mostmár olvadó tájat és csak a hajó előtt álltam meg.

Nem esett szó arról, hogy mi a helyzet az ilyen helyekkel. Bemehetünk egyáltalán? Muszáj lesz kiderítenem, mert a hajó fedélzetére nem láttam fel és kár lett volna itt kiabálgatnom míg be nem rekedek vagy valaki elő nem jön.

Nagyot nyeltem és felléptem a pallóra ami felvezetett a régi módi fahajóra.
Az első lépésnél mivel nem történt semmi tovább mentem. Elég keskeny volt ez a híd.

Már elértem a közepéig mikor eltűnt alólam a hosszú palló és zuhantam is.
Annyira meglepődtem, hogy mire átváltozhattam volna, már a vízben csobbantam.

Habár az idő enyhült valamennyit valentin nap óta, a víz még mindig jegesen fogott körbe. Kiszorította a levegőt a tüdőmből ráadásul minden ruhám elnehezült rajtam. Súlyosan húzott le és csak úgy tudtam a felszínen maradni, ha csapkodtam magam körül.
Eszembe jutott mennyi furcsa lény él a tóban és pánikolni kezdtem.
Nemtudtam kiabálni, de reméltem valaki meghallja a csapkodást.

Valami puha átlátszó dolog került körém és emelt ki a vízből fel egyenesen a hajótestre. Odafennt elengedett és a földre ejtett a nagy láthatatlan kéz én pedig remegve néztem szét magam körül.
Igor Karkaroff állt velem szembe körülötte pedig néhány Durmstrang-os diák.

Érdeklődve nézték a bemutatómat.
Felálltam és éreztem ahogy lilul a szám a hidegtől. Nedves ruhám a testemhez tapadt és még inkább hűtött mindenhol.

Elpirultam volna, ha akad vér az ereimben ami nem vált kásássá a hidegben.

-I-Iwwan-hoz jöttem. -Böktem ki. Hiába nem féltem a nyelvem megbicsaklott a remegéstől.

Karkaroff hangos nevetésbe kezdett a diákjai pedig követték a példáját.
Megalázva néztem szét az egyik kabinból pedig az említett személy is előlépett.

-Iwan?! - Kiáltott Karkaroff. -Vendéged érkezett.

Iwan üresen pillantott le rám. Hiába álltam már a lábamon közöttük picinek és elveszettnek tűntem.

-Ez a lány megkockáztatta a fagyhalált. Biztos fontos dolgot akar mondani. -Billentette el a fejét a vezetőjük.

Vártam hátha elvonul a néző közönség, de senki sem mozdult. Valószínűleg mert Karkaroff nem engedte meg nekik.

Dideregve belekezdtem hát.

-Ssajnálom. Ne-em akartam kutakodni. -Minden légvételnél láthattam a leheletemet magam előtt pamacsokban és a tüdőm éles szúrásokkal ellenkezett a beszűrődő fagyos levegő ellen.

Iwan Karkaroff-ra nézett és az engedett végre.

-Vidd meleg helyre. -Amennyire én láttam nem örül, hogy máris vége a szórakozásának, de nem bírtam volna már sokáig. Égett a tüdőm és már nem éreztem a végtagjaimat.