Fuss, ha tudsz

Enyém-Tiéd

Az indulás nem volt zökkenő mentes. Teljes káosz uralkodott a fejembe és sejtettem,hogy nem nagyon lesz itt senki a következő pár hónapban ezért úgy kellett hagynom a lakást ,hogy az élhető legyen a karácsonyi szünetben is amikor hazajövök.

Flint lehordta az előszobába a tele pakolt bőröndöket és enyhén megizzadva várta ,hogy össze szedjem magam. A kezemen újabb friss kötés volt a ruhám pedig máris a Roxforti egyenruha volt. Élére vasaltan, a mellemen a prefektusi kitűzővel. A szívem csak úgy dobogott. Már fél 11 volt amikor még mindig a házban rohangálva utasítgattam Pitty-t ,hogy tudja mit kell csinálni.

-Ha bármi elromlik javítsd meg. Nyugodtan egyél és szerezz be mindent amire szükség lehet a háznál. Vigyázz a rókára! Figyelj oda az ördöghurokra! Gondozd a kertet! Igyekezz hogy ne engedj be senkit! A fontos leveleket amiket Marietta kap küld tovább nekem!

Nem győztem magyarázni mikre figyeljen oda. Valahol féltettem is és valahol azt akartam hogy önállósodjon.

Flint 11 óra 44 perckor már igazán toporzékolt.

-Athena! Le fogod késni a vonatot. -Nézegette az óráját zavartan. A lábánál a saját bőröndje is ott volt. A vágány mellől ő már haza megy. Legalábbis nekem ezt mondta.

-Megyek már. Egy perc! -Mondtam neki.

-Figyelj Pitty! Ha mégis valami baj van vagy veled vagy a házzal, betolakodók jönnek vagy egyszerűen nem érzed magad biztonságban keress meg! Értetted? -Kérdeztem vissza.

A házimanó mindenre hevesen bólogatott.
Kinyújtotta mindkettőnknek a kezét és várt. Flinttel egyszerre nyúltunk ki a manó kezéért és mikor hozzá értünk a fülünkbe máris hangos zörej csapott. A pirosan csillogó Roxfort Expressz a hátunk mögött gőzölgött. A szelepek fújták a meleg párás levegőt ,a szülők utolsó jó tanácsokkal látták el a gyerekeiket, az idősebbek a csomagjaikat rakodták fel a vonatra.

-Segítek felpakolni. -Ajánlkozott Flint tudván,hogy a rossz kezemmel nehézkes lett volna a bepakolás. Rögtön az első kocsi egy teljesen nyitott rész volt. Nem akartam, hogy Flint sokáig cipekedjen ezért már ott szóltam neki, hogy jó lesz.

-De ez nem kabin. -Jegyezte meg.

-Úgyis a folyosókat kell ellenőriznem. Csak tedd le a cuccokat aztán menj mielőtt itt ragadsz.

Amennyire láttam ennek a lehetőségnek örülne a legjobban Flint, de nem mondott semmit. Letette a táskákat és elindult kifelé. Az egyik ablakhoz siettem,kinyitottam és úgy folytattuk a beszélgetést.

-Ne csinálj hülyeséget Grey! -Figyelmeztetett.

-Úgy ismersz te engem? -Forgattam meg a szemem tökéletesen tudatában annak,hogy igen...úgy ismer.

-Írj ahogy megérkeztek. Kíváncsi vagyok miből maradok ki idén.

A hátam mögött sorban haladtak el a diákok. Beszélgetve és nevetgélve.

-Jó. Írni fogok. Mindenről. -Tettem neki ígéretet. Jól esett ,hogy van kinek írnom.

A vonat hangos füttyszóval jelezte,hogy indulásra kész és a szülők mind az ablakokhoz gyűltek vagy akinek nem jutott hely távolról integetett. Flint mintha mondani akart volna valamit de lenyelte a gondolatát és egy "Jó utat" kíséretében elbúcsúzott tőlem.
Láttam,hogy egy darabig még áll a peronon aztán elvesztettem szem elől.

Sietős léptekkel igyekeztem az újabb éves első prefektusi gyűlésre valahol a 19-es kabinban lehettek.

Szokás szerint megint elnyúlt a búcsúzkodás és késésben voltam. Amikor megláttam a számot a kabin felett gyorsan elhúztam az ajtót és beültem az első szabad helyre.
Pontosan Malfoy-al szemben. A többiekre néztem. A hollóhátas Zacharias Smith megköszörülte a torkát.