Világkupa

623 51 0
                                    


A kviddics meccs napjára szerettem volna olyan öltözéket viselni ami megfelel oda, de valahogy mégis kitűnik. Egyre jobban szerettem az olyan darabokat amik valamilyen módon felhívják magukra a figyelmet. Olyan benyomást akarok kelteni ami nem feledhető.

Végül, mivel nem akartam annyira kirívó lenni és az idő szeszéllyessége miatt féltem volna valamilyen szoknyát vagy ruhácskát felvenni kerestem egy sötét nadrágot, egy belebújós lapos talpú cipőt és egy régi huszáros kabátot vettem magamra. A fekete jól állt nekem és én ezt tudtam is.

A barátaimmal már jó előre megbeszéltük, hogy nagyjából ki hol lesz ezért azon sem kellett izgulnom, hogy megtalálom-e őket.

Marietta ragaszkodott a jól szabott ruhájához aminek tetejébe egy sötét köppenyt, vett fel.

Így indultunk el a házból.
Mivel azonban a belépést ellenőrizték, ezért nekünk is kellett egy zsupszkulcs az odajutáshoz.

Marietta mindenbizonnyal kapott levelet a kulcsról mert magabiztosan lépkedett abba az irányba amerről be szoktunk jönni a telekre. A hosszas séta után, mikor már elhagytuk a birtokot megláttam egy rongyos barna bőröndöt. Marietta megállt és az óráját nézve várt.

Szétnézett és nemtudtam kire vagy mire várhat. Bármi után is nézelődött az nem jött. Amikor aztán már nagyon sürgethette az idő szólt, hogy fogjam meg valahol a bőröndöt és én úgy is tettem. Nem sokra rá pedig már utaztunk is. Az utazás szörnyű volt. Talán vetekedett a hopponálás borzalmával, de ha választani kellett volna talán az még mindig rosszabb mint ez.

A pörgés arra ösztönzött, hogy engedjem el a táskát, de tudtam, hogy nem szabad addig míg azt nem mondják nekem. A szél minden hajamat az arcomba seperte és a pergő világtól felfordult a gyomrom. Amikor végre hallottam Marietta hangját elengedtem a bőrönd fogóját és úgy éreztem zuhanok.

Kevés olyan ember van aki élvezi a zuhanást, de én azok közé tartozom. Csak a becsapódás rossz. Az előtte levő könnyed esés, az valami leírhatatlan. Aki megtapasztalja az, könnyen a függőjévé válhat.

Sajna itt a beérkezés sem volt olyan kellemes. A föld hamarabb és keményebben ért el hozzám mint máskor. Gyorsan felnyaláboltam magam a talajról aztán leseperve a füvet magamról már mentünk is Mariettával a tömegbe.

Megtalálva a helyünket Marietta magához hívta Pitty-t aki a hívó szóra megjelent és máris végezte a dolgát. Minden felé csettintgetve és mutogatva varázsolta el a földről a kavicsokat, elegyengette a talajt, és valahonnan előkerült egy hatalmas sátor is. Pitty lépett be először és hallottam ahogy odabennt is mintha orkán erejű szél rendezgetne valamit.

Amikor beléptünk az otthonunkat idéző tágas helyre kerültünk. Azt leszámítva, hogy itt nem voltak ablakok és a színek valamivel sötétebbek voltak, szinte olyan érzés volt mintha haza értem volna. Az előszobából ahová beléptünk lépcsősorok vezettek minden felé. Kettő felfele és egy lefelé a föld alá.

Bár a sátor nem szolgál minket tovább egyetlen éjszakánál mégis a szobámból tágas fürdő nyílt és volt egy az otthoninál kisebb gardrób is, benne pár váltó ruhával.

Amikor végre eljött a délután mind megindultunk, hogy a stadionban elfoglaljuk a helyünket és várjuk, hogy megkezdődjön a játék.
Menet közben találkoztam árusokkal akik tele voltak aggatva minden féle bóvlival. Annyira nem szerettem egyik csapatot sem, hogy bármit is vegyek ezért figyelmen kívül hagytam őket.

Mariettával, sokáig lépcsőztünk. Viszonylag magasan volt a helyünk, hiszen innen jobb látni a játékot. Menet közben a nyakamat nyújtogattam, de nem láttam ismerős arcokat. Marietta-t viszont sokan megállították egy-két szóra.

Fuss, ha tudszWhere stories live. Discover now