Fuss, ha tudsz

A Medál

-Muszáj kideríteni mi volt ez. - Libegtettem meg az ujjaim között a nyakláncot amitől a fényes , átlátszó kristályban megcsillantak a zöldes lángok.

-De mi lesz, ha olyat látok amiről nem akarsz hogy tudjak? -Ellenkezett Flint fancsali képpel.

Végig gondoltam a legkínosabb kimeneteleket, de nem éreztem, hogy az elmúlt együtt töltött öt év után bármi kínosat találhatna.

-Bízom benned. - Mondtam ki a végszót.

Ezzel már Flint sem tudott ellenkezni.

-És mi van ha megvisel? Vagy fájni fog? -Próbálkozott utoljára még.

-Az előbb fájt? -Kérdeztem őszintén aggódva hiszen erre eddig nem is gondoltam.

-Hát... Egy pillanatra mintha megrázott volna. Meg hát elég furcsa volt a te szemeddel látni és érezni. -Tette hozzá halványan elpirulva.

-Akkor csak nem lehet gond... - Toltam hozzá közelebb a nyakláncomat hátha végre elveszi és láthatom mi történik majd.

Flint szétnézett a tágas helyiségben. Az asztaloknál pár diák ücsörgött ki-ki a maga dolgával foglalkozva. Néhányan varázslatokat gyakoroltak egymáson, volt aki csak pletykálkodott és olyan is akadt aki csak átszelte a klubhelyiséget menet közben.

-Szerintem  jobb lenne valami csendesebb helyen csinálni. -Vonta össze a szemöldökét mikor megpillantotta az egyik eldugottabb sarokban munkát imitáló Pansy-t.

-Igazad van. Keressünk valami jobb helyet. -Tápászkodtam fel a kanapéról.

Összerendezgettem a papírjaimat, beszaladtam velük a szobámba, gyorsan magamhoz kaptam egy kabátot és már siettem is Flinthez.
Nemtudtam hová akar menni, de ő már biztos jobban ismeri a rejtett helyeket mint én,ezért rá hagyatkoztam.

Flint olyan folyosókra vezetett amerre csak nagyon ritkán jártam. Egy tekergős lépcsőnél álltunk meg végül, jóval a szokott magasság felett. Az ablakok errefelé méllyen a falban lapultak meg ami a sötét téli időszakban kellemes kis búvóhelynek bizonyult.

Flint betessékelt az egyik ilyen ablak kiugróba, aztán ő is elhelyezkedett a párkányon. Az ablak színes üvege még így a sötétben is fényesen csillogott és csupa lila, kék és rózsaszín meg sárga színeket adtak az arcunknak.

Flint fogta a pálcáját és a biztonság érdekében a nyitott részre ahol beültünk az ablakpárkányra ráolvasott egy varázsigét.

-Így talán időben észrevesszük, ha jön valaki, vagy hallgatózik. -Tette hozzá mielőtt rákérdezhettem volna mit csinált.

Egy pillanatra elbizonytalanodtam vajon biztos jó dolgot csinálok?
Flint kinyújtotta a kezét a markomban szorongatott ékszer után, de ez alkalommal én vettem el előle a kezem.

-Biztosan ezt akarod? Nem kell miattam mindent megtenned. -Gondolkodtam el hangosan.

Flint az egyik legközelebbi barátom és ha attól nem is tartottam, hogy valami kínosat talál látni vagy érezni, attól igenis féltem hogy valami miatt egy nap majd elvesztem. Nem szerettem volna ha ez a nap lett volna az.

-Volt időm meggondolni magam. Többet ne is adj. -Jelentette ki még mindig nyitott tenyérrel maga előtt.

Mielőtt odaadtam volna neki szerettem volna, ha bármi történik is egy valamit elmondhatok neki, de nem éreztem hogy ennek most jött el az ideje.

-Köszönöm... -Igyekeztem a lehető legtöbb érzelmemet ebbe a köszönömbe tenni, de nem gondolom, hogy egyetlen szóval ki lehetett fejezni azt amit éreztem. Sose gondoltam bele, hogy egyszer valóban elveszíthetem, de most hogy ilyen eshetőségekkel is számolni kellett a szívemet elszorította a félelem.