Barátok

311 22 0
                                    

A nyomrom korgása. Ez volt ami megmentett a forgatag előtti hetekben.
Már vagy két napja ott voltam mozdulatlanul, láthatatlanul a klubhelyiségben. Piton lépdelt be az egyik éjjel, kezében hosszadalmas papírral amire sajátkezűleg írta fel a következő hetekben várható dolgokat.

Valaki az egyik asztal közepén hagyott fél tányérnyi süteményt mellette pedig ott csücsült a már régen kihűlt tea, de az illatuk megcsapta az orromat ahogy Piton átvágott a termen. Hamarosan megérkeznek a házimanók akik elviszik innen az itt hagyott ételeket.
Nagyot kordult a gyomrom és a számban összegyűlt egy kevés nyál.

Piton lassan megállt. A szívem hevesen vert. Reméltem tudok kiadni más hangot is és talán rájön hogy itt vagyok. Próbáltam minden erőmmel kicsikarni magamból még egy gyomorkorgást, egy hangot , bármit.
De Pitonnak ez is elég volt. Kiváncsi tekintetét végig simította a helyiségen majd egy felfedő bűbájjal végre láthatóvá váltam. Rémült tekintettel sietett át a termen és állt meg előttem. Megszüntette a kővé dermesztő bűbályt és válaszra várt de én csak rohantam a kihűlt süteményhez. Bármit meg tudtam volna enni. Pár behabszolt falat után szégyenkezve pillantottam a professzorom felé és reméltem,hogy nem hoztam nagyon zavarba a viselkedésemmel. Meglepettség,düh, és talán némi szánalom volt amit felfedezni véltem rajta. Most, hogy már tele volt a gyomrom szégyelltem magam amiért nem kezdtem azonnal magyarázkodásba mint egy jó katona,de végtére is, nem vagyok az. 

-Ne haragudjon,de Pansy már napok óta fogva tartott. Talán már meg is feledkezett rólam,vagy talán az volt a célja hogy ott sorvadjak el. 

-Megkérdezzem miért jöttél le a Mardekár klubhelyiségébe amikor a terv szerint Longbottom-ot keresed,aki minden kétséget kizáróan, nincs itt vagy tippelhetek?

Lesütöttem a szemem. Szánalmasnak éreztem magam. 

-Muszáj volt látnom. De belátom,hogy ezzel nem csak magamat, hanem másokat is veszélybe sodorhattam volna és ígérem,sosem teszem többet. 

-Ez nem is volt kérdéses. Ha pedig nem hiszel a szavamnak hát hidj ennek...-Húzta fel azzal a lendülettel egyik kezéről a hosszú köpenye ujját. Kezén halvány fényben derengett szinte álomszerű fonat. Ott kígyózott a kezén olyan elegánsan a megszeghetetlen ígéret emlékeztetője,a majdnem biztos halál jele. Kikerekedett a szemem. Mi vehette rá ilyesmire? Vagy ki. Már nyitottam volna a számat hogy megkérdezzem,de Piton megelőzött. 

-A lényeg,hogy ha nem védem meg az ifjú Draco-t meghalok. A többi nem tartozik sem rád sem másra. Szóval amíg engem látsz...

-Addig életben van. -Suttogtam magam elé. 

Ezek után elhagytuk a klubhelyiséget,majd arra hivatkozva,hogy a kastélyt már átvizsgáltam elindultam a Roxmorts-i falu felé szobát kivenni. 

Sajnos nem jártam sikerrel. Mint az kiderült az emberek erre felé méginkább féltek az idegenektől,tudván hogy a Roxfort és Harry Potter miatt talán közelebb lehetnek a tűzhöz mint bárki más. A legtöbb ház ablakai bedeszkázva üresen álltak. Ahol pedig nem vették erre sem a fáradtságot ott a szél vagy az idegenek régen betörték az ablakokat, leszakították az ajtókat és továbbáltak. 

Lassan beesteledett és a hó is szállingózni kezdett. Nem volt más választásom. Kiszemeltem magamnak egy takarosnak tűnő kunyhót és amennyire tőlem tellett rendbe hoztam. Hamarosan melegen ropogó tűz mellett hajtottam álomra a fejem és próbáltam nem a holnapon gondolkodni. 

A következő napok gyorsan elteltek. A Roxforti kastélyba jártam hajnalban és késő este,hogy ételt szerezzek a nap nagy részét pedig a faluban és a környékén töltöttem. Mindent átkutatva Nevil után annak ellenére hogy ha megtaláltam volna se tudtam volna vele mit kezdeni. Feladni úgysem adtam volna. Persze jól jött volna némi társaság, de talán jobb is volt így. Magányos farkasként. Nem veszélyeztetve másokat. Időnként persze felkerestem Piton. Persze mindketten tudtuk,hogy nem a jelentések voltak az elsődleges okok ami miatt néha akár naponta kétszer is meglátogattam. Szomorú mosollyal üdvözölt majd néhány mondat után ami kivétel nélkül ugyan az volt (Nevilnek semmi nyoma. Más rendkívülit sem láttam) távoztam. 

Fuss, ha tudszWaar verhalen tot leven komen. Ontdek het nu