Szent Johanna Gimi Dave lányai élete a Szjgben

4.15.

Az extasyról mint szerelemserkentő tablettáról alkotott elképzelés a drogról terjesztett temérdek hazugságok egyike.

Az extasy érzelmileg is károsíthatja a használóit, akik gyakran depressziósak, zavarodottak, súlyos szorongásaik vannak, és paranoiásak, pszichotikusan (őrült módjára) viselkednek, és egyéb pszichológiai problémáik is vannak.

Mikor ezt elolvastam a neten nagyon meg voltam magammal elégedve. Ez jó lesz, csuktam le a laptopom önelégülten.
A megszerzés nehezebben sikerült. Valami Gomba nevű fazon olcsón ideadta. Nagy tag a pali!
A buliban először Márkucinak akartam adni, fú baszki milyen jó lett volna ezt beadni neki és mindenki előtt sexelni vele! Szöszike ott tört volna össze, vagy engem tört volna össze de erre esély van? Nincs szerintem se! De még jobb ötletem támadt akkor! Mert egy zseni vagyok!! Legyengítem a kis prűdet, a szöszi elfoglalja magát az érzelmi pátyolgatásával utána jön a számára orbitálisan brutális bosszú! Annyi a szöszinek!!
A buliban könnyű volt beadni Kornélnak a drogot. Pár fiúval ott iszogatott én meg jófejűen be akartam szállni. Töltöttek is nekem abból amit ittak. A sajátomba kevertem a drogot gyors, majd nehezen kicseréltem Kornéléval. Utána Kornél kihívtam, hogy kísérjen ki cigizni. Mivel az a srác úgyis tök kedves kikísért. Ott hatott a drog. Szédült, majd hallucinált. Azt mondtam neki én vagyok az Flóra. És őt akarom. A testét akarom. Ahogy a net írta simogattam és csókoltam a nyakát. Bár az irritáló volt, mikor azt suttogta. ,,ahj igen Flóra, ne hagyj itt! Maradj velem, vagy vigyél magaddal!''
Utána azt mondtam neki ,,a kedvedért bármit''. Ekkor csókoltam meg. És ő készségesen ment bele a játékomba'' Akkor jött a szöszi. Majd a többi. Akkor verekedtünk össze. Rohadna meg az a KURVA!
A bosszú olyan édes. Mint Márk farka lehet.
Mosolyogva fantáziáltam róla.

,,the joke's on you''

*Stella szemszöge*
Flóra arcát figyeltem és néztem, ahogyan alszik. Békés volt, ó testvérem bárcsak a mi életünk is békés lenne. Megsimítottam az arcát. Majd olyan 20 perc múlva nyitotta a szemét.
-Jó reggelt!-suttogtam. Mikor magához tért mosolyt erőltetett magára.
-Neked is!-ölelt meg.
-Jól vagy?-kérdeztem.
-Igen!-hazudott.
-És igazából?-kérdeztem. Majd ott tört el a mécses. Sírni kezdett. Avagy nem, mert sírni kezdtünk együtt. Ott öleltem, de vigasztalni nem tudtam, mert én is bőgtem, mint egy gyerek.
PEDIG ÉN ERŐS EMBER VAGYOK!

,,A férfiak hajlamosak megfeledkezni a nőkről, vagy nem központba helyezni őket, ami nagy hiba, ezért jó, hogy van egy nap, ami emlékeztet érdemeikre. Megérdemlik. A férfi életében a nő a legfontosabb''

*Kornél szemszöge*
Lassan nyitogattam a szemeim. Hol vagyok én? Néztem körbe a szobában. Ez nem az én szobám!
Majd feleszméltem, hogy én Márknál vagyok. Az ágyon aludtam. Felültem, úristen de fáj a fejem! Pedig egy poharat ittam! A hajam is bizsergett és a szemem is fájt nagyon. Mi a fasz volt tegnap???
Talán verekedésbe keveredtünk a fiúkkal egy másik fiú banda ellen vagy mi? Nagynehezen felálltam, majd odamentem Márk tükre elé. Mi a *****
Úgy néztem ki, mint egy elnyomott csikk. A hajam kuszán, az arcom megterhelten. A szemem alatt egy lila monokli ékeskedett. Tuti, hogy verekedtem tegnap. Jézusom!
Kimentem a szobából. Lementem. Márk ott reggelizett a szüleivel.
-Szija!! Hát felkeltél? Tegnap naon ijesztően festettél!-mondta Virág.
-Csá Kornél, halottam a tegnapi baklövésedről!-mondta Ricsi.
Márk megfordult.
-Cső. Na kijózanodtál már?-kérdezte Márk.
-Asszem ja, nem emlékszem semmire!-fogtam a fejem és leültem.
-Az durva! Mert tegnap történtek aztán dolgok!-mondta.
-Nagy balhé?-kérdeztem.
-Aszta Kornél te tényleg nem emlékszel semmire!-mondta meglepődötten.
-Tényleg mi történt? Nem mondtatok semmit tegnap, csak felfutottatok!-mondta Virág kíváncsian.
-Oké tegnap este Kornél te és Fefe kimentetek az udvarra. Stella kiment utánatok. Majd mindenki, mert valami idióta barom 9.-es szólt mindenkinek, hogy kint esemény van. Majd kiment mindenki és azt látta, hogy te és Fefe egymás karjába vagytok gabalyodva, csókolóztatok meg minden.—Erre a mondatra kikerekedtek a szemeim. MI VAN? Én és Fefe?
-És Flóra?-kérdeztem gyorsan.
-Na ja, Flóra ott állt. És amikor Stella meglátta, hogy Flóra sír Fefének ugrott. Úú, de durván megverte. Majd én leszedtem róla, de engem a tűsarkú csízmájával a talpamba taposott szóval kiszabadult. És jöttél te! Azt a monoklit nem pasi csinálta, hanem a csajom!-mondta büszkén.
-Tüzes a kis lány!-röhögött Ricsi.
-Megtépett téged, bemosott neked, majd én és Ábel lefogtuk. Ott már nem szabadult. Flóra odament hozzád Kornél és annyit mondott. ,,Szakítok veled!''. Majd elszaladt sírva. Kb ennyi.-mondta száját elhúzva. Én nem szólaltam meg.
Flóra szakított velem? A szívem mintha másodpercek alatt megszűnt volna dobogni.
Az egész jéggé fagyott.

Kisgyermekként úgy gondoltunk a halálra, ahogy a szüleink mesélték nekünk. Hogy megóvjanak minket. Azt hittük, hogy a halál ugyanaz, mint az alvás. Majd mikor nőttünk megértettük, de lehetetlennek képzeltük, hogy mi is meg fogunk halni. Mindig azt hiszi az ember, hogy előtte áll egy nap. De ha nekem ez az utolsó napom?
A halál csalogatóan suttogott nekem. Elmegyek, de Márknak élnie kell. Majd megértettem mindent.
A halál a nevemet suttogja.

Na helló helló, itt lenne az újabb rész. Remélem tetszett. Ti mit gondoltok erről? Van esély a megbocsátásra Kornélnak?
(ui; sajnálom, hogy sok a csúnya szó Fefe részénél, de elő kellett hoznom a gonosz, pszichopata érzést, hogy megértsétek mi is az igazi terve)
És utoljára, szerintetek ezek az utolsó sorok mit jelentenek? A halálról írva.🤭
A kövi részt, majd hozom.
Puszi💛