Complicated • n.h • (Befejezett)

Epilógus - Complicated

- De Nate, Bonnieval is tudsz focizni, vagy nem? – fordítottam a figyelmemet újra a kisfiam felé.

- Nem, mert mindig felveszi a labdát.

- Hát mert még kicsi. De ha nagyobb lesz, olyan nagy, mint te, lehet, majd szívesen focizik veled. Addig meg itt van apa.

- De apa a múltkor is azt mondta, hogy fáj a háta, és nem tud velem focizni – mondta, én pedig meglepődve felpillantottam Niallre, aki elhúzta a száját.

- Oh, ezt mondta neked? Mikor is volt ez? – néztem folyamatosan a férjemet, aki csak elvigyorodott és egy puszit nyomott Bonnie fejére.

Niall meg a hátfájás? Könyörgöm, harmincévesen? Persze, ezt a kis szörnyetegem honnan is tudhatná.

- Tegnap. Vagy tegnapelőtt.

Ekkor csengettek az ajtónál, mire Niall már fel is pattant Bonnieval az ölében és a csípőjére ültetve indult az előszoba felé.

- Ki az? – kérdezte izgatottan Nate, mire elvigyorodtam.

- Nem tudom, menj, nézd meg – csaptam finoman a fenekére, amint felpattant az ölemből. Szélesen vigyorogva szaladt ki, én pedig a kanapéba kapaszkodva felálltam.

- Holly! – visította Nate, én pedig a pocakomat simogatva utánuk indultam.

- Szia Nate – ölelte át vigyorogva Holls Natet, aki csak Holly lábait tudta átkarolni, mert még olyan kicsi volt.

- Holly – visongta kislányom is, Holly pedig máris hozzá hajolt.

- Szia Bon-Bon. Apa, megfoghatom, kérlek? – nézett fel az apjára.

- Szia Holly, köszönöm kérdésed, jól vagyok, te is hiányoztál nekem, és te hogy vagy? – válaszolta ehelyett Niall, mire Holly elvigyorodott, aztán lábujjhegyre pipiskedett, hogy puszit nyomhasson Niall arcára.

- Szia, apu, hogy vagy? – kérdezte vigyorogva, de közben már óvatosan át is vette Bonniet.

- Holly, nagyon vigyázz rá – figyelmeztette Alexa mögüle, aztán felnézett rám és elmosolyodott.

- Sziasztok – dőltem hátulról Niallnek és az államat megtámasztottam a vállán.

- Szia Palm – vigyorgott Holly, közben Bonnie kezével felém integetett, mire a kicsi felkuncogott és rugdosni kezdett Holls ölében.

- Holly, inkább add vissza apának Bonniet, jó? Majd ha leülsz, akkor megfoghatod – aggodalmaskodott Alexa.

- Hagyd már, jól fogja – mosolyogtam.

- Holly, gyere játszani! – kiáltotta Nate és máris elhúzott mellettünk, Holly pedig lassan utána indult Bonnal a kezében.

- Héj, el sem köszönsz? – kérdezte Alexa, mire Holly vigyorogva visszafordult felé, és gyorsan adott egy puszit anyukájának. – Ne felejtsd el a fogalmazást, oké? És jól viselkedni.

- Jóó – kiáltotta vissza Holly.

- Fogalmazás a kirándulásukról, meg van matek leckéje is, azt hiszem körzőzés. És este elalvás előtt olvasson is – nyújtotta át Alexa Holls táskáját.

- Jó jó, ne aggódj, megtanulunk – bólogatott Niall.

- Na, megyek is, rohannom kell. Majd beszélünk telefonon – mondta Alexa, én pedig elengedtem hátulról Niallt, aztán elé léptem és átöleltem az unokanővéremet. - Minden rendben a picivel?

- Persze – bólintottam. – Majd beszélünk. Puszi – nyomtam puszit az arcára, ő pedig mosolyogva elengedett aztán le is indult a lépcsőn. Niall becsukta az ajtót, aztán felém fordult és lerakta Holly táskáját a cipőtartó szekrényre. Elmosolyodott, majd kezeit a derekam köré fonta és magához rántott.

Egy szó nélkül nyomta ajkait az enyéimre, míg én kezeimet a nyaka köré fontam és még jobban magamhoz húztam. Csókja még mindig ugyanazt az őrült érzést váltotta ki belőlem, mint évekkel ezelőtt is és ezt imádtam benne. Mielőtt túlságosan belemerülhettünk volna, Nate már kiabált is a nappaliból.

- Holly, focizunk? – kérdezte izgatottan.

- Kérd meg apát Nate, nekem most nincs kedvem. Vagy játssz velünk.

- De én focizni akarok! Apaaaaaa! – kiabálta Nate, Niall pedig vigyorogva nyomott egy puszit még a számra, aztán elengedett, mielőtt még felbukkant volna a kis szörnyetegünk és széttúrt volna minket.

- Jól van, húzd fel a cipődet – mondta Niall, mire Nate már vigyorogva le is ült a szekrényre, hogy felvehesse a focis cipőjét. – Majd hozol ki nekünk inni? – kérdezte Niall.

- Persze – sóhajtottam fel.

- Palm, Bonnie lebüfizte magát – kiáltotta Holly, mire Niall adott egy utolsó puszit az arcomra, én pedig beindultam a nappaliba. Miután letakarítottam Bonnie pólóját, adtam neki egy puszit és Hollyt kezdtem faggatni az iskoláról, miközben a srácaimat figyeltem a hatalmas ablakokon keresztül, ahogy az árnyékba sétálnak a füvön és játszani kezdenek.

Hátradőltem a kanapén, miközben a kezemet a pocakomra simítottam és figyeltem, ahogy Nate próbálja kicselezni az apját. Holly hangosan nevetett mellettem Bonnien, aki grimaszokat vágott és szintén nevetgélt, meg tapsikolt pici kezecskéivel.

Hirtelen elégedettség fogott el, ahogy körül néztem magam körül és nem tudtam lekaparni a vigyort az arcomról. Mikor kislány voltam, valahogy mindig is ilyen jövőről álmodoztam. Szerető férjről, gyerekekről, karrierről, sikerélményekről, boldogságról és egészségről.

Csak most jöttem rá igazából, hogy mindent elértem, amit valaha is tudatosan, avagy akaratlanul kitűztem magam elé, és megküzdöttem mindenért, amit szerettem volna. Mindegy volt, hány akadály bukkant fel előttem, mindegy volt, hány bonyolult dologgal kellett megküzdenem.

Kitartottam a céljaim érdekében, és ez egy olyan tulajdonság volt, amit a gyerekeimnek is elégszer kihangsúlyozok majd, hogy soha se adják fel.

Halihalloo,
woah, nem hiszem el, hogy elérkeztünk a sztori epilógusához. Olyan, mintha még tegnap kezdődött volna el az egész, ma pedig már be is fejezem.😞

Én személy szerint elégedett lettem a befejezéssel, úgy hogy nagyon remélem, hogy nektek is tetszett!☺️

Nagyon köszönöm, hogy velem tartottatok Palmer és Niall kacskaringós útján, és bízom benne, hogy egy-két év múlva talán ugyanilyen nagy örömmel olvassátok majd újra a részeket. Minden egyes szavazatot és kommentárt nagyon-nagyon köszönök, szerintem már tudjátok, hogy mennyit jelent nekem!😊❤️

Ne felejtkezzetek el a többi történetemről sem, amik továbbra is futnak, illetve majd újjal is érkezek, úgy hogy tartsátok nyitva a szemeiteket!😜

Találkozunk egy másik könyvem alatt!😚👋🏽 Xx❣️