Complicated • n.h • (Befejezett)

28. Utolsó ajánlat

Palmer Tonkin

Miután megkávéztunk, anya felszaladt az emeletre és természetesen kamerával tért vissza, amin csak megforgattam a szemeimet és elkuncogtam magam, míg Niall vállának dőltem.

- Mi az? – kérdezte halkan.

- Hát, ha még nem jöttél volna rá, milyen egy fényképezkedő mániás család vagyunk, akkor megsúgom, hogy most az következik – suttogtam a fülébe, mire elmosolyodott, majd anya össze is csapta a tenyerét és felállt.

- Anya, bejönnél a konyhából? – kiáltotta, aztán ránk nézett. – Egyébként honnan van ez az egyen pizsama?

- Még tegnap este kaptuk Palmertől.

- Tök cuki, nem? – vigyorodtam el.

- De igen, nagyon aranyos. Na, akkor álljatok is a karácsonyfa elé – lépett oldalra, hogy helyette odatudjunk mi állni, mire sóhajtva felkeltem Niall mellől és a nővéreim közé álltam. Könyökeimmel megtámaszkodtam a vállukon, aztán mindannyian anyára vigyorogtunk, aki már lőtt is rólunk pár képet.

Amint anya úgy vélte, hogy elég fotónk van már az albumba, lerakta a kamerát, aztán neki láttunk az ajándékozásnak. Niall kiment a mosdóba, míg én átnyújtottam az ajándékom Logannek, aki vigyorogva köszönte meg és nyújtotta át az ő becsomagolt dobozát nekem.

Niall is visszaért és leült mellém a kanapéra, majd mosolyogva nézte amint bontogattunk. Mindenütt csomagolópapír, kis kártyák és masnik voltak szétdobálva és vigyorogva mutogattuk egymásnak ajándékainkat.

Végül aztán felálltam és felszaladtam az emeletre, majd egy négyzet alakú fekete kis dobozt a kezemben szorongatva tértem vissza szélesen vigyorogva. Lehuppantam Niall mellé, aki az utolsó korty kávéját itta ki a bögréjéből, közben felém fordult és érdeklődve nézett rám.

- Ez a tiéd – nyújtottam át neki a kis dobozt, mire döbbenten nézett rám.

- Azt hittem, nem tudtad, hogy jövök.

- Nem is. Még múlthéten láttam meg LA –ben a tengerparton, és rögtön te jutottál eszembe. Szóval gondoltam megveszem, és majd odaadom neked, habár először én viseltem – vallottam be elpirulva, mire mosolyogva átvette a kis dobozt, majd lepillantott az ölébe és felnyitotta azt. Kivette a barna karkötőt és mosolyogva nézett fel rám. – Tetszik? – noszogattam.

- Igen – nevette el magát. – Még sosem hordtam karkötőt. Felrakod? – nyújtotta felém a jobb kezét, én pedig felkötöttem a csuklójára. – Nagyon köszönöm.

- Boldog karácsonyt – nyomtam egy puszit a szájára, ő pedig utána a zsebébe nyúlt és elővett egy hosszabb kék színű dobozt.

- Ez pedig az én ajándékom számodra. Boldog karácsonyt – suttogta és még egyszer megcsókolt, közben pedig a kezeimbe csúsztatta a dobozt. Mosolyogva néztem le rá, aztán felpillantottam még egyszer Niallre, végül leszedtem a tetejét. A dobozban egy ezüstszínű lánc feküdt egy N betűs medállal. Elmosolyodtam, és végig simítottam a betűn, majd megráztam a fejem és felnéztem rá.

- Ez gyönyörű. Köszönöm szépen.

- Tényleg tetszik? – kérdezte, közben pedig láttam, hogy belülről a száját rágcsálja.

- Igen, nagyon szép. Felrakod? – fordultam meg rögtön, aztán kisöpörtem a nyakamból az odahullt hajtincseket, amik kijöttek a gombócból a fejem tetejéről. Rögtön kirázott a hideg, amint megéreztem Niall ujjait a nyakamnál amint bekapcsolta a láncot. Kezemet felcsúsztattam a mellkasomhoz, és végig simítottam újra az N betűn, majd mosolyogva visszafordultam felé, elkaptam a tarkóját és újra megcsókoltam.