Complicated • n.h • (Befejezett)

08. Nalmer

Palmer Tonkin

Másnap reggel amint felnyitottam a szemeim, Niall arcát láttam meg rögtön. Az arcomra mosoly kúszott, miközben kisimult arcát vizslattam. Ugyanúgy feküdtünk, mint ahogy este elaludtunk. Egymást ölelve, én szorosan hozzá simultam. Szőke haja borzosan meredt az ég felé, és legszívesebben beletúrtam volna, de nem volt merszem hozzá. Körülnéztem a szobában, már amennyire tudtam, úgy hogy ne nagyon mozogjak. Sötétség volt, a hatalmas szürke függönyök eltakarták az ablakokat, így semmilyen fény nem áradt be. Az éjjeliszekrényre pillantottam, melyen egy digitális óra állt. Nyolc óra. Megnyugodtam, mert a belső órám időben ébresztett és nem aludtunk el. Ahhoz képest, hogy későn feküdtünk le elég hamar megébredtem. Visszanéztem Niallre, aki szintén ébredezett, így visszabújtam hozzá és mosolyogva néztem az arcát. Pislogott párat, aztán elmosolyodott és nyújtózkodott egyet, miközben szorosabban ölelt magához.

- Jó reggelt – suttogtam, aztán eldöntöttem, hogy nem szólok többet, amíg ki nem mostam a fogaimat. Az hiányzik még, hogy telibe leheljem Niallt a reggeli szájszagommal.

- Szia – mondta csukott szemekkel mosolyogva, majd rám fordult, egyik lába az én lábaim között volt, fél testével pedig rajtam feküdt. Feje az enyém mellett volt a párnán. Kezeit a csípőmre csúsztatta, majd körbe ölelte aztán én pedig a nyaka köré fontam a kezeim. Rendesen ölelkeztünk az ágyában. Te jó ég!

- Mhm, ez így igazán nagyon kényelmes, de attól tartok, hogy ki kellene lassan szállnom az ágyból. Még vissza kell mennem a hotelba, aztán pedig edzésem van – mondtam, miközben az ujjaim a hajába túrtak. Így, hogy ébren volt, sokkal bátrabban túrtam bele a hajába hátulról.

- Hm, nem engedlek el – morogta, én pedig féltem, hogy meghallja, mekkorákat dobban a szívem a mellkasomban.

- Én sem akarom Niall, de muszáj lesz – sóhajtottam, aztán puszit nyomtam az arcára, mire morogva legurult rólam és aztán mosolyogva nézett rám.

- Nem bánod, ha veled tartok edzeni? – kérdezte, miközben felült, így én is így tettem.

- Nocsak, milyen éber lettél egyszeriben – kuncogtam fel.

- Nem akarlak semmi képen sem feltartani, még ha minden porcikám is azért kiáltozik, hogy feküdjek veled vissza az ágyba. Nem akarom, hogy miattam bajba kerülj.

- Hát akkor, menjünk – csúsztam az ágy szélére.

- Egy gyors reggeli azért még belefér?

- Bele. Majd én csinálok, oké? Csak előbb fogat mosnék.

- Oké – bólintott, én pedig a cuccaimról felkapva a fogkefét bementem a fürdőbe. Miután kimostam a fogam, megmostam az arcom, pisiltem és felkötöttem egy rendezetlen kontyba a hajamat, kihúztam a szürke pólót a nadrágból, majd lementem az alsó szintre. Niall épp kiért a folyosóra egy szobából, és amint mellé értem elkapta a csuklómat és magához húzott. Visszatartott lélegzettel néztem gyönyörű kék szemeibe, ő pedig még közelebb húzott magához, majd átölelt. Apró mosoly kúszott az arcomra, fejemet a vállára fektettem és szorosan visszaöleltem. – Örülök, hogy megleptél. És, hogy itt maradtál – suttogta a fülembe.

- Én is – mondtam mosolyogva, majd elengedett és együtt a konyhába mentünk. Mivel én már kigondoltam, hogy mit reggelizünk és szerettem volna egyedül elkészíteni Niallnek, leültettem a fenekére, majd neki láttam megcsinálni a szendvicseket. Megsütöttem a kis zsemléket, majd sütöttem tojást és bacont – amit persze csak Niall fog enni, hiszen mától folytatódik a diétám – olvasztottam rá sajtot, valamint friss zöld salátát raktam még ezek közé. Egy- egy bögre kávéval és pohár narancslével „tálaltam" a laktatós reggelit, melyet Niall széles vigyorral és csillogó szemekkel fogadott.