Complicated • n.h • (Befejezett)

15. Félreértés

Niall Horan

Őszintén bíztam benne, hogy tudom tisztázni a félre értett helyzetet Palmerrel. Nagyon bántott a dolog, pedig nem csináltam semmi rosszat. Ariell volt az, aki teljesen rám nyomult és fogalmam sem volt, hogy hogyan küldjem el szépen, úgy hogy ne haragudjon meg rám. Hiszen régen történt már velem, hogy egy lány rám nyomult volna. Nyílván volt egy pár afférom, de semmi komoly egészen idáig. Palmer felforgatta az életem az imádnivaló mosolyával, vidám szemeivel és a maga boldog énjével. Állandóan arra késztetett, hogy rá gondoljak, mindegy, hogy reggel, dél vagy este volt, vagy éppen társaságban voltam, vagy egymagam. Egy percre sem tudtam kilökni őt az elmémből, mosolygós arca mindig ott lebegett a szemeim előtt. Mikor nem volt velem elképesztően hiányzott, és ha már csak a hangját hallottam, a szívem hevesebben kezdett dobolni a mellkasom ellen. Menthetetlenül és mélységesen belezúgtam a barna hajú lányba, aki oly boldoggá tett már csak a jelenlétével is.

Tegnap Ariell bejött hozzám, a stúdió szobába, éppen mikor dolgoztam, aztán addig nyúzott, még nem megmutattam neki egy dalt. Nem volt ínyemre, hiszen nem igazán akartam megosztani vele egy fél kész szerelmes dalt, de aztán kikapta a kottát a kezemből, szóval kénytelen voltam játszani. Mindketten énekeltünk, habár a hangja közel sem volt annyira szép, mint Palmeré. Nem is éreztem azt a vonzás kettőnk között, amit Palmerrel éreztem, mikor énekeltünk, és ez megnyugtatott és boldoggá is tett. Nem is akartam más lányra ránézni, minden, amit akartam az csak az én virágszálam volt.

Szóval énekeltünk Ariell még táncolt is, aztán leült mellém és olyan közel bújt hozzám amennyire csak tudott, nekem meg persze esélyem sem volt elhúzódni, hiszen gitároztam! Ezt ő persze bátorításnak vette, így hát a kezét a combomra helyezte, ekkor viszont mozgást véltem felfedezni az ajtóban, így odanéztem. Az állam a padlót súrolta, mikor megláttam Palmert amint kiront az ajtón. Természetesen rögtön leráztam magamról Ariellt, aki értetlen kérdéseivel bombázott, hogy miért hagytam abba az éneklést. Azon nyomban tudtam, hogy Palmer félre értette a helyzetet, hiszen valószínűleg én is bedühödtem volna, ha egy férfival láttam volna ilyen közeli állapotban. Pánik fogott el, utol akartam érni és tisztázni akartam volna vele rögtön a helyzetet, de mire kiértem ő már egy taxiban ült, és mielőtt a jármű után futhattam volna, lerohantak a rajongók. Így hát Palmert elvesztettem és egész este hívogattam, persze hiába, a telefonja ki volt kapcsolva. Egész éjszaka forgolódtam az ágyamban, újra és újra végig játszottam a fejemben a jelenetet és szidtam magam, amiért nem húzódtam el rögtön Arielltől, mikor hozzám bújt. Lelkiismeret furdalásom volt, hiszen mostanában telefonálni is alig volt időm Palmerrel, ráadásul ő teljesen titokban átrepülte a fél világot, csak hogy meglepjen és egy lánnyal az oldalamon talált meg. Még reggel is ki volt kapcsolva, melyet egy részem megértett, a másik pedig nem. Mindennél jobban elakartam érni, de ötletem sem volt, hogy hogyan csinálhatnám, ha a telefonja ki van kapcsolva. Lemondtam a mai próbát Rickkel, aztán megpróbáltam visszaemlékezni, hogy melyik hotel elé is kellett Palmerért mennem legutóbb, de nem ugrott be a neve. Kiakartam guglizni, mikor Sara, Palmer barátnője hívott. Palmerrel akart beszélni, mert őt nem érte el. Elmondtam neki, hogy mi történt tegnap, és hogy fogalmam sincs, merre van most Palmer. Aggódni kezdtünk mindketten érte, hiszen Palm még Saranak sem üzent, annyit sem, hogy rendben leszállt a gépe Londonban. Sara szerencsére tudta a hotel nevét, állítása szerint mindig ott szállnak meg, ha itt vannak Londonban, szóval rögtön autóba ültem és elindultam. A recepción persze nem akartak segíteni; nem adhatják ki a vendégek adatait. Néhány bankjegy után viszont a férfi szája mégis csak kinyílt, és miután beírta a gépbe, közölte velem, hogy Palmer Tonkin nevű vendég nem tartózkodik a hotelben. Ha eddig nem voltam ideges, akkor ezután nem tudom, mit érezhettem. Tényleg elhittem, hogy történt valami Palmerrel, és ez a tudatlanság megőrjített. Fogalmam sem volt, hogy mit kellene tennem, hova kellene mennem, hol kellene őt keresnem. Ötletem nem volt, miért nem szállt meg a hotelben vagy, hogy hova mehetett miután beült abba a taxiba. Tájékoztattam Sarat is, hogy Palmer nincs a hotelben, végül annyiban maradtunk, hogy mindketten szólunk egymásnak, ha bármit tudunk a lányról. Twittert kezdtem böngészni, hátha látok valahol róla egy friss képet itt Londonban, hogy merre lehetett, de semmilyen infót nem találtam. Ha Harry nem hívott volna, már elmentem volna a rendőrségre. Hatalmas súly esett le a vállamról, mikor hallottam Harrytől, hogy Palmer jól van, és semmi baja sincs. Elmentem a hotelhez, ahonnan Harry is hívott, és a hasonló módszerrel, mint az előző hotelnél, megtudakoltam Palmer szobaszámát. Legszívesebben azonnal a karjaim közé kaptam volna a lányt, amint ajtót nyitott nekem, de muszáj volt visszafognom magam, már csak azért is, mert Palmert egy törülköző fedte.