Complicated • n.h • (Befejezett)

23. Holly White

Palmer Tonkin

Tisztában voltam vele, hogy kínosra fordul, az egész helyzet amint megérkezik majd Alexa, arra viszont nem számítottam, hogy ekkora katasztrófa lesz a hálaadásunkból. Megbántottnak és elárultnak éreztem magamat, könnyeimet pedig alig tudtam visszatartani, amint a nappalinkban ültem a kanapénkon és hallgattam a szócsatát. Anyáék rég elhagyták a szobát, hiszen túl sokan voltunk az egész drámához, ráadásul nem sok közük volt az egészhez, nos, talán annyi, hogy a lányuk egy olyan srácba szerelmes, akinek kiderült, hogy egy két éves kislánya van.

- Nem hiszem el, hogy nem szóltál róla! Miért nem hívtál fel, mikor megtudtad? Hogy tudtad ezt eltitkolni? Hogy lehet egyáltalán egy ilyen dolgot titokban tartani? Hogy gyereket vársz tőlem? – Niall hangja közepes hangerejű volt, megtört és szomorú. Amint Hollyt néztem, aki Isabel, Alexa édesanyja karjai közül nézett minket, olyan volt, mintha egyszeriben tisztán látnék. Minden sötét folt, ami eddig Holly és Alexa körül lappangott egyszeriben világos lett. Már értettem, hogy Alexa miért nem akart Niallről beszélni. Értettem, miért nem tudtunk semmit Holly édesapjáról. Értettem, miért volt Alexa negatív véleménnyel Niallről. Tudtam, miért akart lebeszélni arról, hogy Niallel legyek. És most, hogy minden világos volt, majd kiszúrta a szememet a hasonlóság. Holly haja olyan szőke volt, akárcsak Niallé, szemeit egy az egyben az apjától örökölte.

- Niall titokban léptem le és egy levélen keresztül közöltem veled, hogy nem tudok veled lenni és aztán vissza kellett volna mennem hozzád? Szóba sem jött – rázta meg a fejét Alexa.

- Szóba sem jött? Igen, képzeld, vissza kellett volna jönnöd hozzám! Ha nem is lett volna minden ugyanolyan, mint régen, ott lettem volna neked és segítettem volna bármiben! Mert nem volt jogod eltitkolni előlem, hogy van egy lányom!

- Hát most már tudod, mondjuk nehogy azt hidd, hogy bármi is változni fog. Továbbra is köztünk marad, hogy te vagy az apja és ennyi.

- Megőrültél? Nem kérhetsz arra, hogy felejtsem el, hogy Holly az én lányom!

- Az én lányom is! Én neveltem eddig, és én is fogom ezek után is.

- Hát én meg azt nem fogom hagyni. Mert bár fogalmam sincs, mit jelent apának lenni, megfogom tanulni és ott leszek neki mindig! Nem fogom hagyni, hogy továbbra is úgy tegyél, mintha Holly nem tőlem lenne – nevette el magát idegesen.

- Niall fejezd be a dühöngést. Holly a lányom...

- A lányunk – szakította félbe Alexát.

- Attól még úgy döntöttem, hogy nem fogsz a nevelésében részt venni.

- És mégis megtudhatnám, hogy miért? Elárulnád mit tettem, amiért úgy gondolod, hogy nem vagyok méltó az apaságra?

- Te nem tettél semmit.

- Te viszont annál inkább, szóval inkább te fejezd be ezt az álszentséget, és tegyél le arról, hogy nem fogok Hollyval foglalkozni! Arról meg még inkább, hogy nem fog senki sem tudomást szerezni róla. Nem fogom hagyni, hogy hazugságban nőjön fel.

- Niall szerintem semmi jogod így beszélni Alexával! – szólt közbe Isabel.

- Pontosan. Az ön véleménye, ami engem nem érdekel! Ugyanannyi jogom van Hollyhoz, mint Alexának! Beszélni fogok egy ügyvéddel. Nem akarok még több időt elvesztegetni.

Letöröltem a kezemmel az arcomat, aztán felemeltem a fejemet és felálltam a kanapéról.

- Palmer... - fordult felém Niall, arcát elöntötték az érzelmek és ezért csak még jobban sírhatnékom támadt.