„- Niall bemutatom neked Hollyt, a keresztlányomat - néztem rá mosolyogva.
- Szia Holly - mosolygott rá Niall. - Hány éves vagy? - kérdezte, Holly pedig szégyellősen rám nézett, aztán újra vissza Niallre.
- Kettő - mutatta az ujjacskáival, én pedig...
Az ébresztő órám pontban ébresztett reggel nyolckor. Egyedül voltam az ágyban, ami egyáltalán nem lepett meg, mindinkább elszomorított. Kikászálódtam a meleg vackomból és rögtön a fürdőszoba felé vettem az irányt.
Miután elvégeztem a dolgomat, kiindultam a nappaliba annak a reményében, hogy Niallt majd ott találom, esetleg a konyhában, de persze sehol sem volt. Egy sms várt tőle a telefonomon, mint ahogy szinte minden reggel. Már a stúdióban volt, nem tudja, mikor jön, szeret.
Unottan nyomtam be a kávéfőzőn a közepes adag gombot, már válaszra se méltattam vőlegényemet, hiszen hetek óta így megy ez. Felkel, mielőtt én felkelnék, és általában akkor esik haza, mikor lefeküdnék. Délutánjait általában rohangálva tölti, minden második napon Hollyért megy az iskolába, elhozza őt, hazaviszi hozzájuk, megeteti, megtanul vele, aztán elviszi szertornára, vissza megy a stúdióba és két óra múlva újra érte megy, majd hazaviszi Alexához.
Nem is tudom, mikor volt az utolsó közös programunk, azt se tudom, mikor beszélgettem Niallel utoljára pár percnél tovább, arra pedig végképp nem emlékszem, mikor bújtunk össze nyugisan kettesben és fogyasztottunk el egy palack bort.
Eléggé belelendült a dalírásba és a banda még mindig ugyanúgy a csúcson van, mint néhány évvel ezelőtt. Niall ezek mellett a golfklubját is irányítja, és rengeteg időt fordít Hollyra. Én pedig mostanában valahogy kimaradtam a képből. Persze, nem haragszom érte, hiszen dolgoznia muszáj, Hollynak pedig szüksége van az édesapjára, hiszen napról napra egyre nagyobb lesz.
El sem hiszem, hogy két nappal ezelőtt volt a hatodik születésnapja, amit majd a hétvégén tervezünk megünnepelni.
Elvettem a forró bögrét a kávéfőző alól, mikor a kávé készen lett, az eljegyzési gyűrűm, ami az ujjamon pihent, hangosan koccant a pohár falának.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Elmosolyodtam az emlékre, mikor is pár hónappal ezelőtt Niall térdre ereszkedett előttem Mexikóban, és megkérte a kezem.
Ugyanabban a lakosztályban, ahol anno megkérdezte, leszek –e a barátnője. Lady akkor is ott volt velünk, másik kiskutyánkkal, Tatetel, aki huszonkettedik születésnapomra érkezett.
És én ugyanúgy igent mondtam neki, mint pár évvel ezelőtt, mikor eggyel fentebb szintre emeltük a kapcsolatunkat. Ugyanannyira, ha nem jobban szeretem Niallt, mint évekkel ezelőtt, és az, hogy velem kívánja leélni élete hátralévő részét, mindig könnyeket csal a szemeimbe.
Az esküvő témáját egy időre még félretoltuk, és ezzel akkor teljesen rendben is voltam, most már viszont azt kívánom, hogy bárcsak újra felmerülne kettőnk között a téma. Mondjuk, ha még beszélni is alig beszélünk egymással, nem tudom, hogyan kellene újra az esküvőnkön gondolkoznunk.
