„- Niall bemutatom neked Hollyt, a keresztlányomat - néztem rá mosolyogva.
- Szia Holly - mosolygott rá Niall. - Hány éves vagy? - kérdezte, Holly pedig szégyellősen rám nézett, aztán újra vissza Niallre.
- Kettő - mutatta az ujjacskáival, én pedig...
Pislogva nyitottam fel a szemeimet, aztán csuktam is vissza rögtön, hiszen a hirtelen fény bántotta őket. Mint szinte minden reggel, most is a hatalmas ablakok felé fordulva ébredtem meg, amiért minden egyes alkalommal kiégettem a retináimat.
A hátamra fordultam, majd újra az oldalamra, és megint felnyitottam a szemeimet. Hunyorítva meredtem Niallre, aki még halkan szuszogott mellettem, szája egy picit nyitva volt, homloka ránctalan volt, szempillái pedig az orcáját simogatták.
Elmosolyodtam, aztán a kezemet az arcára csúsztattam és megcirógattam. Újra növekvő borostája szúrta a tenyeremet. Nem akartam felébreszteni, így hát megint el is vettem a kezemet, majd újra a hátamra fordultam és felültem. A homlokomat ráncolva néztem körbe a szobában, ahol hatalmas rendetlenség fogadott.
Ruháink szanaszéjjel lehányva a padlóra, bőröndjeink a szekrény sarkában álltak egymás mellett. Megdörzsöltem a szememet, a gyűrűm felhevült arcomnak nyomódott, emiatt pedig hidegnek tűnt az ékszer.
Kinyújtottam a kezemet és egy mosollyal az arcomon vizsgáltam az eljegyzési gyűrűm fölötti karikát, mely hasonlított Nialléhez, mindenesetre az övé sima karika volt, míg az enyémben apró gyémántkövek voltak. A keze után kaptam, ami az oldalán pihent és felemeltem, majd elvigyorodtam, ahogy ujjaim a karikába ütköztek. Nem gondoltam volna, hogy ennyire vonzó, ha egy férfi karikagyűrűt visel és valószínűleg ez nem is volt így, nekem viszont mindennél jobban tetszett.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A vigyorom innentől kezdve levakarhatatlan volt az arcomról. Mikor felálltam egy kicsit még mindig olyan volt, mintha ringatózott volna alattam padló, úgy, mint ahogy a jachton hozzászoktam, ahol majdnem két hetes nászutunkat töltöttük.
Egyikünk sem egy hajón képzelte el a semmi közepén, de kisbabánk nem hagyott rá más választás. Egyik pillanatról a másikra döntött úgy, hogy végre megmutatja magát, éppen ezért gömbölyödő pocakkal semmilyen tengerparton, hotelben, vagy városban nem mutatkozhattam.
Mivel anyán és Niallen kívül még mindig nem árultuk el senkinek, hogy gyerekünk lesz, ezért muszáj volt az utolsó percekben változtatni az eredeti terven – és így kötöttünk ki a fényűző jachton. Nem mintha panaszkodni szeretnék.
A nászutunk gyönyörű volt és pihentető és totálisan feltöltődtünk mindketten. E hónapunk főszereplői rohanás, stressz és vállat nehezítő titkok voltak, éppen ezért úgy éreztük magunkat, mikor megérkeztünk a jachtra, mint akin átment egy úthenger.
Az első két napban nem is nagyon csináltunk mást, az ágyban fekvésen kívül. Nem mintha utána olyan nagyon sok mindent csináltunk a hajón, de azért rendesen kiélveztük a csendességet, ami körbe vett minket a feneketlen óceánon.
